Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Sión falát támaszd fel, Hogy mint áldozatot, Adjak úgy hálákot, Ki néked leginkább kell. Eddig az psalmus Mint álgyúgolyóbis Temérdek kőfalt is Szokott meghasítani; Ez könyörgésnek is Mind eleje, vége Kezde mennyekben hatni; Csendeszség lőn Mennyben S az Isten ekképpen Kezde szájával szólni: Micsoda nagy erő Hittel rakva s merő Hatá meg füleimet? Miképpen tűrhessem, Hogy főidre ne vessem Most az én szemeimet? És meg ne tekintsem, Vagy illykor ne mentsem Meg az én híveimet? Nincs kedvesb áldozat, S többet semmi sem hat, Mint az keseredett szív, Ki hívén hitemnek, Sok esküvésemnek, Szükségében hittel hív; Minden kétségével, Pokollal, vétkével Igém fegyverével vív. Megesküdt az én szám, Mely órában hozzám Felkiáltand az bűnös: 20