Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Szarkofág és kámea (K. S. I.)

SZARKOFÁG ÉS KÁMEA „A szarkofág domborműve helyett gyűrűbe való kámea." (Babits) A tanítvány Rimay János elogiumnak nevezi mesteréről írott versét, s lefordítja Tolnai Balog János Balassi-elogiumát is. A görög-római elogium (elegeion) a dicsérő vers egyik ősműfaja. Eredetileg sírfelirat volt, miként epitáfium-epigrammák azok a Zrínyi-versek is, amelyeket a Szigeti veszedelem költője a magyar királyokról éppen csak elkezdett, de eposza hőseiről meg is írt. S ahogyan hőskölteménye hatalmas sziklatömbjéről Zrínyi lepattintotta a tömör sírfeliratok kis kőlapjait, akképpen állítható párhuzamba Rimay eposzi méretezésű Balassi-epicédiuma (epikédiona) és Bálint nevezetben ki voltál Balassa... kezdetű elogiuma is. Az epicédium egy szobrászatilag gazdagon megmunkált szarkofág részletezésével mondja el a Balassi-fivérek tetteit s halálát; az elogium: domborműszerű ábrázolással vésett, gyűrűbe foglalható drágakő, kámea, és csak Balassi költészetét karakterizálja. A Balassi-szarkofág és a Balassi-kámea figuráinak nem volt figyelmesebb tanulmányozója gróf Zrínyi Miklósnál. Az epicedium zsoltárfordítás-betétjét Zrínyi a szigeti hős eposzbeli imájában imitálta, s a költő Balassi után maga is küldött egy könyvbejegyzésként fennmaradt lírai sóhajt: „Hej, szegény Balassi Bálint!" Rimay és Zrínyi korában ekképpen már jól elkülönült a kétféle dicsőítés: az eposzos epicédium és a tömörebb elogium: „a szarkofág" és „a kámea". Rimay s Zrínyi magyar nyelven egyszersmind műfajteremtő kezdeményezők és példaképek voltak. Rimay az epikus terjengősségben ellankadó majdani romantikus portréverset, Zrínyi a funkciócserével szonetté fejlődő epigramma XVII-XIX. századi alakulását befolyásolta. 126