Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

VADERNA JÓZSEF Balassi Bálint utolsó ugratása Ne hívd forradalomnak a lázadást, haladásnak a mindenféle csődületet, a víz fortyogását gőzzé mindjárt minőségi ugrásnak, lovam is szebbet tud egy kidőlt fán át. Figyeld a strófát, a kanca ugrását a levegőben mennyire egy a vers belsejével; három fóldetérés, s tizenkilenc levélhullás, az ősz mennyei suhintása a rímtelen ködben, előredőlés a megfeszült pillanaton, Magyarországig és vissza önmagamig. S átfájnak a gerincemen a perek nem birtokom hazám, csak helye lézengésemnek, kamarillák, rizsporos, fürtös körmondatok futtatnak, mint az ebet földemen nem védhetem váram, hát szaladhatok, vár lengyel nagyúr, s citerás Zsuzsanna, ágyasának. Csak versben nincs kész a ciklus. Milyen nap van ma? Hétfőzólyom? Hamisvádkedd? Szerdacelia? Felségáruláscsütörtök? Esztergompéntek? Júliaszombat, vagy vasárnaphalál? Mindegy. Ez a hét is megtalál, s úgy múlnak el a nők, ahogy a hazugságok, semmi sem marad belőlem, csak az erőszak nyoma félájult éjszaka színe a hajnalon 1982 114