Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

BOGÁR IMRE Balassi Bálint magyar imádsága Hallod-e, Gyarmati jó Balassi Bálint, drága régi ősöm, de sokat gondolok mostanában rád itt, szinte minden őszön, szinte minden őszön, szinte minden nyáron, őszes nyári estén, mikor sok zengő szó illeg-billeg számon tollhegyemre lesve. Haj, te, réges rég volt szerelmes csavargó, büszke, bukott főúr, vérében fetrengő, tört lábú magyar ló, magyar szó-szökőkút, Ülj ide mellém most, itt a tollam, tessék: írd meg azt a verset, amelyet elhagytál, Esztergom váránál, amikor elestél! Mondd el, hogy Júlia nem volt az igaz, áldott, nem volt hozzád értő, bágyadt mosolyában, a szája sarkában volt valami sértő. Nem álmodott soha, gyötrő tüzes álmot az a báni asszony, jó szót sem találtál annál az asszonynál, amivel marasszon. Mondd el, hogy Júlia nem volt igaz, áldott, te is csak nevetted! Cőliát szeretted, Cőlia imádott, örült a nevednek, örült, ha meglátott, a jöttödet leste, lovad léptét várta, megfeszült a melle, megfeszült a teste lenge szál ruhában. 111