Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

KERESZTURY DEZSŐ Mikor Esztergom alatt halálát várta Mit mondhatok ? Eltem, Hol bátran, hol féltem, Kedvvel, búval, panasszal; Hol méltó vadlásban, Hol rágalmazással, Mert egész fold él azzal; Vétkömben röttögtem, Jómban örvendöltem, S vigadtam az igazzal. (Balassi Bálint szavai Rimay János búcsúversében) Mit mondhatok még? Lábam büdös csonk, rossz felcser vágta eves hús, tört csont, szívemig nyúl a halál; éltem, elégtem mind tollal s karddal, de ki halált nyér hitért igaz harcban irgalmat s jó hírt talál. Hol bátran jártam virtusom hordván, amim volt vesztém harcokban, kockán, vággyal, pörrel, vitézül; hol féltem, házam, hazám hogy rámgyúl, s asszony szemétül, Isten haragjátúl veszem magam is végül. Kedvvel mondottam szerelem dolgát, tettem, köszöntem, mit fortunám ád kétszínű ajándokul; búval, panasszal, mert soha abban boldog nem voltam mire vágyakoztam, zúzattam vak malomtul. Hol méltó társak közt kikeletkor jártam pünköstben, ha sok madár szól, fő lovakkal, víg tornán; vadlásban is én magam nem hagytam, 109