Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

HORVÁTH LAJOS Balassi Bálint utolsó ugratása Valójában a harmatos vasakat szeretem a muskétában szunnyadó golyót terjengő folyók holtágában vándorolni volna igazán jó Elnézem ezt a csepegő nádtetőt róla hazám könnyei petyegnek bemeszelt arca előtt És mondd melyik lenne az a tündér-hűtelen Erdély a kanca-lopásos ifjúság avagy a fodros félgallér a Habsburg idegen ruháján netán ez hódolt hátgerinc a török fényes pofája előtt Nem A bujdosó haza vagyok a szekérre mesterkedett oltár a tőzsér ki a tengerparton alkuszik az éhen vitéz a végházban miközben meghíznak az okosok és ha magyar már nem lehetek lengyellé kell válnom akkor De mit nekem bécsi frájlejn lengyel zsenka román fáta és magyar nagyasszony itt vagyok itthon én e gangos menyecske mellett kinek nevét nem eresztem a versbe Kétségtelen hogy lehulltam solymot lendülő karról már nem repítek felfogott a legalsó mélység 107