Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

NAGY LÁSZLÓ Az erdéli asszony keze Balassi helyett is tajtékozva Koszorút sírra, poharat síriglan a keserú szájra. Balomon sírdomb, Uramisten, jobbomon asszonyka - haláli társaság a lombsárgulásban. Uram, aki szolgálsz e torban, rám, kit megfertőzött a gyász, rám, kit idehívtál temetni, nem sujt-e hantot ez a kéz? La mort est V amour - duruzsol egy tűz, ime halántékomnál fehér kezeszára a gyertya, a lángnyelv a kicsi tenyér. Uram, igazítsd meg a nyelvet. L'amour est mort - Uram, így se reménység, de végzet-halandzsa. Tán ha imázok Balassiként, illessen mint szép ereklyével de kacér, de a holdtávolból babrál csak a költő szivén, s nem a gombján, nem ahol fáj, az úristenit, mert nem az úttól nem lovaglástól dagadoz a hab! Kék láng, aranyudvaru kéz, erezete kék, s e tenyérben írva mennyi gyászmenet útja, gyémánt-füzek, édes házsongárdi temetőm, a parcella-sor! L'amour est mort — csak duruzsol a kék tüzü kéz, Uramisten, köpj e remekműre nevemben, levegői lebegő szajha ez a kéz, a cián-uszályú 102