Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

NAGY LÁSZLÓ Balassi Bálint lázbeszéde Ördög már veletek, ti álszent hivatalok, hites uraságok csipkegallérban, csuhában, kik arcomat dongva a kárt örvenditek rajtam, dongók a szentlélek dühödt pirosra kitilt. De ti bejöttök sátorom száján szalag gyanánt utatok sötétül Bécsig, hol jó hír a gyászhír. Hány sértett fenség marka eresztett szemfedőnek, csipeszes inkvizíciónak, ti dogma-dongók! Dögbanyák, az ágyú nem lök oly mérges tojást, amilyent farotok csöve pököd eleven húsra, homlokom kínja nektek oszmán nyalánkság, vissza, ragadjatok Belzebúbra, ki világra kúrt! Pokolé a tábor, hol vitéznél több a ringyó s teknőc-lovasoknak csak hasa-menése gyors Ti nem hulltok el, de sorsom kitagadom innen, mert vétek, hogy egy-hiten veletek éltem. Csontvázdiák, te, halál, tiéd a rózsás kalap, kobakodra húzd és ámulj amíg én a világot vetkezem, a májust, bár fülemüle szóval bélelt, margarét-gombos rétet levetek s zöld mezőt. Delfin-szökésü ló torokig habzó kalász közt már semmi, az Óceán habzata semmi, a Nap férfiseb-láza, mátka-ezüst haskérgü Hold, s töredék aranyaim: csillagok, elszórt semmi. Lengyel szép Zsuzsánna, citera, etcetera, s kitől fürdő forr fel, a Hölgy és mókusa, semmi Doboz-tömlöcben gyúrüm, hontalan voltom semmi, hervadj le földig, te rózsás-kalapos halál! 100