Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Maróti István: Illyés Gyula és a kultúrpolitika

Maróti István ILLYÉS GYULA ÉS A KULTÚRPOLITIKA Magyarázattal vagyok kénytelen kezdeni referátumom, mert az emlékülés meghívójában jelzett cím és a most következő gondolatmenet nem ugyanazt a történelmi időszakot érinti. Vizsgálódásaim közepette meggyőződhettem arról, hogy nem lehet a hetvenes évtized történéseiről a korábbi évek ismerete nélkül felelősséggel és megalapozottan szólni. Egy társadalmi rendszer kultúrpolitikája - jelen esetben 1956 novemberétől 1990 tavaszáig, az egypártrendszer megszűnéséig terjedő korszakra gondolok - csakis változásainak, a hatalom anatómiájának tükrében elemezhető. Ezért vélekedtem úgy, hogy Illyés Gyula és a hetvenes évek kultúrpolitikájának viszonyát akkor lehet pontosan megérteni, ha az „alkukötés" első lehetséges pillanatainak okait, körülményeit, politikai, irodalmi, sőt szubjektív, érzelmi indítékait összefüggéseiben mérlegeljük. Eddigi tapasztalataimnak szegmentumait szeretném montázsszerűen közreadni. Szándékaim szerint ezt a munkát a mai előadást követően tovább folytatom, mert kutatásom tárgyául az 1956-1983 közötti éveket veszem figyelembe. Ezúttal elsősorban olyan dokumentumokat szeretnék közreadni, amelyek eddig részben vagy egészében feltáratlanok voltak, és hitelesen hozzájárulhatnak Illyés Gyula és a kultúrpolitika kapcsolatának vizsgálatához. ALKUDNI ÉS MEGALKUDNI Bevezetőként, a téma expozíciójaként, mottójaként Illyés Gyula 1941-ben megjelent Csizma az asztalon című írásából a következő gondolatokat idézem: „...Mást és mást jelent finoman megkülönböztető magyar nyelvünkben alkudni és megalkudni. Alkudni lehet becsületesen is, ha két ember addig latolgatja a kicserélendő portéka értékét, amíg az egyezségben az igazság oly egyenesen nem áll, mint a mérlegserpenyők közt a mérleg nyelve. A megalkuvásban valaki mindig feláldozza az igazságot, kényszerből, vagy nemtelen érdekből; elég a megrovásra, ha csak meggyőződését áldozza fel. Ezt kerülnünk kell. Becsületes alkura kell törekednünk. Ennek első feltétele, hogy senkit jogában ne sértsünk, szerzett jogában sem."

1 31