Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Kabdebó Lóránt: Kézfogások. Egy Illyés-kötet kritikai visszhangja

Lóránt helyett]. Szakács Sándor, Veres Károly. Irodalmi és tudományos folyóirat, megjelenik havonként. Ára: 3 Ft. Előfizetés negyedévre 9 Ft. Szerkesztőség: Budapest, XI., Ménesi út 11-13. Az ELTE Történettudományi Kara DISZ-bizottságán is megrendelhető. (V. Pesti Barnabás u. 1.) A Prológust Szakács Sándor, a mai történészprofesszor írta, hangja szinte egybesimul az Illyéskötetet fogadó kritikák hangjával: „nem több a mi vágyunk, mint tiszta szívvel a fényre jutni, és bemutatkozni, megmutatni, hogy az ember nem vesztheti el önmagát, ha szorosan kapcsolódik nemzedéke hitéhez, ha tudja, nemcsak önmaga, de nemzete számára sincs újra genezis. A valóságot el nem tagadhatjuk: mi vagyunk és létünk maga felelősség. [...] A szükség, a felelősség tudata hozta életre ezt a lapot is, melynek célja nem kétséges már: tömöríteni mindenkit, aki a tiszta szív híve, egységbe hívni mindenkit, aki tudja a mai ifjúság feladatát: vállvetve harcolni a politikai életben is az idősebb generációval, mely nem kevesebbért harcol, mint az ország igaz megújhodásának kiteljesedéséért, és tanulni teljes erővel, hogy ne hozzunk szégyent a fejlődésre, ha a harc csak a mi vállainkra nehezedik majd." A folyóirat első (és egyben utolsó) száma 1956. október 10-e után jelent meg, a forradalom bukása után megszűnt. A később ugyanezen címmel induló bölcsészfolyóirat szerkesztői legfeljebb csak nosztalgiából választhatták ezt a címet, ha egyáltalán emlékeztek erre vagy ismerték. Én magam a folyóirat megjelent példányaihoz csak 1957 elején juthattam, mert októberben rokoni látogatásra Erdélybe utaztam. Domokos Pál Péter mentette a maradék példányokat lakásán, ott adott át néhányat nekem is belőlük. 3 A továbbiakban a Tiszta szívvelben megjelent írásom változatlan szövegét közlöm, legfeljebb csak a filológiai pontatlanságokat (verscím-eltéréseket) és sajtóhibákat korrigáltam, amelyeket a cikk megjelenésekor már nem tudtam javítani, mivel a nyomás előtt, 1956. október 10-én Erdélybe utaztam, családi látogatásra, Marosvásárhelyre. 4 A Bartók-vers eredeti változatában a későbbi kupié-megoldás helyén a Zerkovicz név alatt állott, amelyet később a költő felcserélt, hogy ne sértse a zeneszerző személyi emlékét. Az Egy ember életéve való utaláshoz tudni kell, hogy nemcsak az a könyv, de a költő Kassák is tabunak számított ekkor, az utalásban szereplő egyik „ilyen eset" pedig éppen Révai József költői indulásának leírása. 6 Ezúttal a nietzschei megfogalmazásról van szó, amely akkor szintén kiátkozottnak számított. 7 Amikor ezeket a sorokat írom, allúzióként hallom a történelmi tanszéki könyvtár öreg munkatársnőjének kiegészítő szavait, aki 1956. október 6-án, amikor a Rajk-temetés után egyetemisták a Batthyányörökmécseshez, majd a Petőfi-szoborhoz vonultak, az örökmécsesnél Gömöri György felolvasta a Hazám cím verset, ezt mondta nekünk, suttogva: „így szoktuk ezt mondani: mi ne legyünk soha gyarmat". s Hiszen akkoriban még ókortörténésznek készültem, 1956 nyarán még az Augustus kori költészettel foglalkoztam, ebből a tárgykörből készítettem utóbb díjnyertes diákköri pályázati dolgozatot. Éppen az Illyés- (és a Juhász Ferenc-) kötet hatására fordultam érdeklődésemmel a kortárs irodalom eseményei felé. 9 Egyes folyóiratok korábban megszerkesztett számai, illetőleg meg nem szüntetett szerkesztőségei által még létrehozhatott utolsó megjelenési lehetőségei, valamint a külföldi folyóiratokban még megjelenhető reagálások - mint látni fogjuk - 1957-ben is lehetővé tettek egy-egy fontos méltatást. 1

0 A kritika egyben a poétikai értékrend visszaállítását is szolgálja. A korábbi tematikus értékrenddel szemben a poétikai értékrendre hivatkozik: a korábban a rendszer költői tematikáját kiszolgáló Benjámin László - éppen csak hangváltása jogán - már csak érintőlegesen kerül említésre Illyés nagy értékei mellett, az egyébként korábban alig emlegetett Csanádi Imre pedig éppen poétikai értéke okán emelkedik a névsorba. 1

1 Czine Mihály: Illyés Gyula: Kézfogások, in Új Hang, 1956, 8. sz., 55-56, a Figyelő-rovat élén és Cz. M.: Nép és irodalom, Bp., Szépirodalmi, 1981, Kézfogások, 229. 257