Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Maróti István: Illyés Gyula és a kultúrpolitika

lenne. A hazafiság szerinte nem nacionalizmus [...] Nem érzi magát harmadikutasnak. A szocializmus költőjének hiszi és vallja magát. Jelenleg ezt nem hajlandók tudomásul venni, úgy érzi bizalmatlanság van vele szemben [...] Bízik benne, hogy írásai, s köztük az újabbak is, megmaradnak, s ha máskor nem, hát holta után, a szocializmus a sajátjainak fogja elismerni." Király a feljegyzését így zárja: „[...] határozott közeledési szándékot éreztem Illyés egész jelenlegi magatartásában. S ezt - a véleményem szerint - hiba lenne nem tudomásul venni."

5 A tanácsot vagy nem hallották meg az arra illetékesek, vagy az első lépés megtételét Illyéstől várták. Erre utal, hogy 1960. január 12-én Illyés Gyula levélben fordul Kádár Jánoshoz. A hangvétel időnként türelmetlen, de mindenképpen segítségkérő: „A köröttem keletkezett félreértéseket szeretném tisztázni. Ezek alapja, hogy »hallgatok« s ezzel a »hallgatással« valami protestálást akarok kifejezni. Ez nincs így. 1957-1959-ben megírtam egy kötetnyi verset. Most készül egy második. Lefordítottam egy csomó klasszikus és modern verset. Elkészítettem egy színdarabot. Összeállítottam egy kötet tanulmányt. Mindet benyújtottam, egyik sem kapott nyilvánosságot. Értesítést nyertem, hogy mivel ezt a »hallgatást« külföldi lapok rosszhiszeműen kihasználják, helyes volna ez ellen nyilatkozatot tennem közzé [...] Fölmerült ellenben az a vélemény, hogy ne nyilatkozatot, hanem riport-sorozatot írjak, majd, hogy ezt nem, hanem verseim elé előszót. Aztán megint más véleményt kaptam. A sok vélemény közt az enyém az volt: jelenjenek meg új verseim, hacsak ötszáz példányban is [...] Levelem igazi célja mégsem az, hogy támogatást erre kérjek, hanem a tisztességem megóvása foglalkoztat. Egy csaknem hatvanéves írónak szégyen volna, ha múltját ő maga ábrázolná 1...] Nem szeretném, hogy most, amikor a tehetetlenség fenyeget, nézzen bárki is a nép ellenségének engem, aki - bárhogy forgassuk - mégis csak a nép fiaként, egy pusztai kovácsházból indulva szólaltam meg s véltem egy életen át e nép hasznára lenni."

6 Kádár János hivatali fegyelmezettséggel és meditációt nélkülözve 1960. január 25én válaszol Illyésnek. „A személyed, s munkásságod kapcsán kialakult nézeteket és az ezek között lehetséges félreértéseket tisztázni leveledben nem sikerült. Az ilyen módon szerintem nem is lehetséges. Jólesett olvasnom és örömmel üdvözlöm azt a leveledben határozottan kifejezett szándékot, hogy az ország, a magyar nép, a magyar népi demokrácia, a szocializmus javára, hasznára kívánsz lenni [...] Megjegyzem, meggyőződésem szerint ez döntően rajtad magadon múlik. Politikai meggyőződésem fő vonalában ismered. Azokkal ellenkezőt lelkiismereti okokból nem tehetek, ami azzal összeegyeztethető, azt megtenni kötelességemnek tartom. így vagyok a Te dolgaiddal is. Mindenesetre kijelenthetem: ha idézett szándékod valóraváltásában bármit is tehetek, azt meg fogom tenni minden esetben, anélkül, hogy ezt valamiféle személyes szívességként fognám fel."

7 A kézfogás, a megegyezés, vagy ahogy tetszik, a „becsületes alku" elmaradt. Illyés cselekvésre kész jelentkezésében magára maradt, a kiútkeresés helyett változatlanul a bizalmatlanság légköre vette körül. Ezt erősíti meg egy 1960-ban 34