Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)
Tóbiás Áron: Találkozások Illyés Gyulával
A terv mindenkinek tetszett, Illyés Gyulának elsősorban. Össze is szedtük az anyagot - ebben a bibliográfiai ihletésű Meggyesi János jeleskedett le is gépeitettük. Elvittem Illyéshez a Ferenc-hegyre. Valósággal végigsimogatta ujjaival a gépelt papírlapokat. - Talált kincs... - mondta búcsúzóul, és megígérte: elolvassa, rendezgeti, betoldásokat-kihagyásokat javasol hozzá - ahogy ez már ilyenkor illik. De főként: megírja a tanulmányszerű előszót a Magyarok imígyen összeállt II. kötetéhez. Közbejött 1956 októberének forradalma. Engem még nem tartóztattak le, így 1957 tavaszán most már szerződés szerint „üléseztünk" Illyés Gyula lakásán a készülő kötet kéziratanyaga felett. Szerződést is kaptunk rá. De most már nem a Kossuth Kiadótól, amelyik a régi formájában megszűnt, hanem az újonnan alakult Gondolat Könyvkiadótól, amelyiknek Meggyesi János lett egyik lelkes alapítója. Majd 1957 májusában letartóztattak, Bibó Istvánnal ugyanazon az éjszakán, mivel „ügyem" - a Bibó-pontok ismertetése a Nagybudapesti Központi Munkástanács alakuló ülésén, Újpesten - vele, Bibóval volt kapcsolatos. 1957 őszén az írószövetség munkatársai perében „szerepeltem", majd egyéves szabadságvesztés ítéletévei a hátam mögött, újrakezdhettem a „civil" életet. A Magvetőtől természetesen elbocsátottak, ám a Gondolat Kiadó, annak lektora (Meggyesi János), sőt igazgatója (Havas Ernő) közölte velem: most már folytathatom tovább az Illyés-kötet nyomdára előkészítő munkálatait. Illyés közben megírta az előszót. A kötet készen állott kiadásra - csupán néhány, ilyenkor szokásos kisebb-nagyobb módosítást kívánt volna a kiadó, pontosabban személyesen Havas Ernő igazgató („civilben" Benke Valéria, akkori művelődési miniszter, későbbi politikai bizottsági tag férje.) Azonban nehezen történt meg az első lépés. A vége az lett, hogy személyesen is találkoztak. Illyésnek azt mondottam ugyanis, hogy Havas Ernő (aki a második világháború előtt szintúgy politikai emigráns volt egy ideig Párizsban, mint a húszas években a fiatal költőjelölt Illyés) mennyire nagyra becsüli őt - Havas Ernőnél szintúgy alkalmaztam a diplomáciai fordulatot: Illyés mennyire becsüli őt mint egy nyugat-európai, francia emlőkön felnőtt intellektust... Ám hiába jött létre a találkozó és ezzel együtt a kötet teljes egésze (1938-1956), a mintegy félszáz gépelt oldalas „ideológiai bomba", megjelent A népi írókról szóló párthatározat. Eszerint akkor szóba sem kerülhetett egy Illyés Gyula szociográfiai írásaival telített dokumentumkötet kiadása. Illyés keserű humorral vette tudomásul a tényeket. Még „ugrattam" is a magam módján. Elmondottam, milyen érdekes, hogy a modern magyar irodalom talán leghitelesebb és egyben legszebb munkásnő figuráját éppen ő írta meg a Hunok Párizsban című könyvében, egy Párizsban élő, emigrációba szorult magyar család Annájának képében... Ő, a „narodnyiknak" bélyegzett ún. „népi" író... Azután sokáig nem találkoztunk. Ám abból az alkalomból, hogy 1964-ben új, Magyarországon akkor még szenzációszámba menő, „maszek" Sony-riportermagnóra tettem szert (kalandos úton, Tokióból), felkerestem néhány írót, hogy megörökítsem hangjukat, beszéltessem őket (nem hivatalosan) életükről, ars poeticájukról, véleményükről a világról. Természetesen politika, politizálás nélkül, ami akkoriban veszélyes dolognak számított. 293
