Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Tóbiás Áron: Találkozások Illyés Gyulával

Tóbiás Áron TALÁLKOZÁSOK ILLYÉS GYULÁVAL Hosszan kellett gondolkodni arról, hogyan és miként találkoztam először Illyés Gyulával személyesen. Mert nem személyesen már találkoztam bonyhádi diákkoromban, én is abba az iskolába jártam, annak a padjait koptattam, amelyeket Illyés Gyula is egy ideig. Jóval később természetesen. Nagy izgalom volt olvasni az ő verseskönyveit ott Bonyhádon, Tolna megyében, azon a tájon, ahol ő felnőtt és eszmélni kezdett. Az első találkozás 1947 körül történt. Ifjú rádiós voltam, a Rádiónak a gyakornoka az Irodalmi Osztályon. Azt a feladatot kaptam, hogy Török Sándornak, a kiváló írónak a titkára legyek „másodállásban". Török Sándornak volt egy kiváló ötlete. Levelezést nyitott, előbb világlevelezést a világ nagyjaihoz. Például ha a téma az volt, hogy „örök béke", akkor írt egy levelet Sztálinnak, az akkori pápának és Churchillnek, hogy „Mi a véleménye az örök békéről?" Az én feladatom az volt, hogy Sztálinnak, a pápának és Churchillnek a címét kikutassam, a levelet, amit ő megfogalmazott, lefordíttassam oroszra, angolra és így tovább - és a többi dolgokat is így csináljam meg. Politikailag szabad világban éltünk, és ilyen levelezés kimehetett a világ minden részébe. De volt egy „belső" levelezés is, hazai, szűkebb körű - és itt térek vissza Illyés Gyulára - amikor is Török Sándor magyar írókat és művészeket, tudósokat, kulturális embereket, érdekességeket kérdezett meg egy-egy témakörben. Nekem az volt a feladatom, hogy mikor összejönnek a résztvevők, akkor a stúdió kapujában, a Bródy Sándor utcai kapuban várjam az illetőket, és elkalauzoljam az adandó felvételi helyre, a stúdióba, hogy megcsinálhassák a beszélgetéseket. Nos, egy ilyen alkalom volt az, hogy Illyés Gyula megjelent. De mielőtt megjelent volna, Török Sándor már egy idősebb, nagyon érdekes arcú, különleges artikulációjú és mozdulatú hölggyel beszélgetett ott, a stúdió előtt. A hölgy özvegy Babits Mihályné Török Sophie volt. Nyilvánvaló, hogy Babitsról, a Nyugatról, Babits-emlékekről folyt volna a beszélgetés. Én pedig vártam a stúdió kapujában Illyés Gyulát. Illyés megjött, mondta, hogy Török Sándor hívta be a Rádióba... Bemutatkoztam, elvezettem az illető stúdióhoz zegzugos utakon. De amikor meglátta, hogy ott van Török Sophie - Török Sophie jelenlétéről vagy ottani személyes megjelenéséről ezek szerint nem tudott -, mintha kígyó csípte volna meg, mondott egy nagyon akkurátus mondatot, nem akarom idézni, nem is illene - sarkon fordult és elrohant. És meg sem állt a Rádió kapujáig. Utána aztán teljesen eltűnt. 288