Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Mózes Huba: Illyés Gyula és Erdély. Illyés Gyula és Románia

A levélben említett kötet Bartalis János legszebb verseinek a gyűjteménye, amely 1966-ban, a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadó gondozta sorozatban látott napvilágot. A kiadóra és a sorozat célkitűzésére utalva jegyezheti meg Illyés Gyula a levél első mondatában, hogy a délutánt a címzettel s „egy kicsit ifjúságunkkal" töltötte. A méltató sorok papírra vetése és elküldése udvariassági gesztusnál jóval többet jelent. Hadd utaljak itt a levélnek arra a részletére, amely néhány szóval Bartalis egész költészetét jellemzi: „Az egyszerűben megtalálni a nagyot, az örököt: ez mégis a legművészibb teljesítmény." Aki ismeri Bartalis életművét, számot adhat magának e jellemzés értékéről, érvényességéről. Az 1968. április 24-i levelet is idézem: Kedves János, Nagy örömet szereztél ezzel a könyveddel is. Nagy részét ezeknek a verseknek én sem ismertem; szinte naplószerűen magyarázzák és egészítik ki az eddigieket. Boldogan látom munkakedvedet, munkaerődet. További sikert és teljesítményt kívánok őszinte szívből! Egyik füzeted kijuttattam Párisba s minden reményem megvan, hogy lesz eredménye: fordítani fogják. Meleg barátsággal ölellek s köszönöm figyelmedet. Illyés Gyula Lehetetlen ez alkalommal is fel nem figyelnünk a levélíró lényeglátó és -láttató képességére. A könyv, amelyről a levélben szó esik, Bartalis János Versek című gyűjteményének a második kötete, 1968-ból. Az első kötet 1963-ban hagyta el a sajtót, amikor is a kiadó szerkesztői úgy gondolták, hogy a Romániai Magyar írók sorozat egyetlen kötetben mutathatja be Bartalis János költői életművét. A pótlólag megjelent második kötet az akkor kimaradt versekből nyújt újabb válogatást. Valóban igaz tehát, amit Illyés Gyula azonnal észrevesz: ezek a versek „szinte naplószerűen magyarázzák és egészítik ki az eddigieket". A ténymegállapítás egyúttal finoman kifejezett értékítélet is. A hetvenes évek közepére nyilvánvaló lett, hogy a kisebbségi helyzet lépésről lépésre történő, fokozatos javulásában bízni nem lehet. Ellenkezőleg: a helyzet rohamos romlása ellen kell halaszthatatlanul szót emelni. Véletlen-e vajon, hogy ezt a feladatot kelet-közép-európai viszonylatban éppen egy költő vállalta? A Magyar Nemzet 1978. január 1-jei számában, a Válasz Herdernek és Adynak című cikk második részében fogalmazta meg Illyés Gyula: „Az Alpok és a Kárpátok közt mintegy tizenötmillió magyar él. Ebből azonban csak tízmillió az ország határain belül [...] A magyarok közül tehát minden harmadik nem ismervén vagy csak igen nehezen sajátíthatván el az övétől merőben más szerkezetű államnyelvet, számos - de számba mindmáig kellően nem vett nehézségekkel küzd." íme, néhány a nehézségek, de úgy is mondhatnám, a sérelmek közül: 1. „[...] több százezer, sőt millió lelket számláló kisebbségi lakosságnak nincs saját nyelvű egyeteme, illetve, ha volt, azt megszüntették." 2. „[...] nemzeti kisebbségű ifjú a maga nyelvén ipart sem tanulhat." 286