Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Szigeti Lajos Sándor: Teremtés, teremtődés, alkotás. Illyés Gyula: Örök s mulandó

mint ahogy az is, hogy alig egy évvel később felgyorsulni látszik az idő, s megjelenhet válogatott kötete, a Nem volt elég. 1964-ben jelenik meg Tamás Attila kandidátusi értekezése, mely hosszú fejezetben ad új szempontú értékelést a költőnek a két világháború közötti időszakban betöltött irodalomtörténeti szerepéről, 1965-ben pedig napvilágot lát az első - bár esszéisztikus, de monográfia jellegű - könyv Washingtonban, Gara László tollából.

4 Érdekes módon, az Új versek megjelenése után a kötet témáira vonatkozóan a szerelemről hosszabban éppen Cs. Szabó László ír: „S a szerelem? Nem segít a szerelem a magából felnagyítva kivetített csontváz ellen? Nem lehet csókkal lemosni a belső tekintet szörnyű röntgenképeit? Illyés eljutott abba a keserves önismereti életszakaszba, mikor a férfi sejtjei még vadul követelik az újraszületést egy megváltó szerelem által, de az értelem utálkozva a romlásán izguló testtől, jól tudja, hogy hiábavaló a pánik, hamis a sejtek jelzőrendszere, nincs második világrajövetel. Tudja a konok értelem, hogy a megváltó ölelés ábrándjában csak a test naponta elveszett csatái összegeződnek... Lovagias gyöngédségében mélységesen tragikus szerelmi költészet ez, éppen a gyöngédség színezi olyan szomorúvá. Ismerős a hang Vörösmartyból és Babitsból, Illyésé a harmadik.. ."

5 Nos, ebben az Új versek című kötetben jelent meg a már címében is jellegzetesen a kötet egészére mutató vers, az Örök s mulandó: A gangon ültünk. Besötétlett. S mit elhagyott a fény, a nap: továbbrajzolta arcodat okos és szomorú beszéded. Mint mesteri kezek alatt a sok mellékesből a lényeg, kialakult időtlen képed. Munkáltak fürgén a szavak. Ott állt homályt, romlást legyőzvén — rembrandti, tiziani festmény — oly készen, tisztán, halhatatlan a mű, melyen nem öregedhetsz, hogy odanyúltam akaratlan eleven, mulandó kezedhez. Legelőször a cím fontosságára kell fölhívnunk a figyelmet: két, egymásnak ellentmondó fogalom alkotja. Az ellentmondások felvillantása, az, hogy a világot ellentétekben szemléli a költő, egyébként is jellemzi az egész kötetet; ezeket az ellentmondásokat nem elmosni, hanem vagy szükségszerűen, emberi méltósággal tudomásul venni, vagy föloldani - ez látszik feladatnak e versekben. Itt azonban már a cím esetében is többről van szó, ugyanis a két fogalom között nem a puszta 263