Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)
Monostori Imre: Illyés Gyula és Németh László. Párhuzamok - kitérők - találkozások
már érdekmotivációk nélküli ez a barátság: két idős ember kölcsönös szeretete és megbecsülése egymás iránt. Ezt sugározza Illyésnek az a köszöntője is, amelyet a hetvenéves Németh László szerzői estjén mond el az Egyetemi Színpadon. Ebben azt a korábbi keletű gondolatát mélyíti el, amely Németh Lászlót nemcsak mint a nemzedékét és a népi mozgalmat reprezentáló szellemi vezéregyéniséget mutatja be, hanem mint az egységes - tehát a kirekesztéseket nem ismerő és az értékekre épülő - magyar irodalom képviselőjét, szervezőjét és erkölcsi sugalmazóját láttatja. „Németh László - mondja Illyés nemzedékem pályafutásában nem mint egy népiesnek nevezett együttesnek, hanem mint az egész magyar irodalomnak önzetlen és épp ezért példaadó csapatkapitánya működött." 3 7 Németh László másfél év múlva verssel viszonozza a köszöntést. Illyés Gyulának (70. születésnapjára) Szerettem az igazságot, Az igazságot, mely éget, perzsel S arról jön, honnét a vad szeleknek Tisztító lángja fellobog. Szerettem a nyugtalanság Tisztító lángját, melyben az ember Őseihez visszatér. Nem birom a tehetetlen Füstölgő gőzt, mely lekonyul S ott, hol égetni kellene, Hazugul a föld felé borul. Ezt a gyenge verset küldöm Illyés Gyulának, tiszteletem jeléül, írtam 1972. IX. 14-én. Illyés a hetvenes években többször is fölvillantja Németh László írói működésének és írásművészetének lényegét, s egy összefoglaló igényű esszét is ír róla. 1974. május 29-én készül az első igen találó, tömör jellemzés, „Németh - írja naplójegyzetében Illyés - a komoly föladatokhoz, a nagy kifejeznivalókhoz irányította (vissza) a szellemi életet, a művészi eszközök olyan »könnyed« (kápráztatni tudó) kezelésével, aminőt kifejteni mások csak könnyebb (»művészibb«) földolgozással tudtak. Egy-egy hibája is a rendkívüli képességeiből eredt. Túl mohón markolta a nehéz anyagot is, túl gyorsan formálta, túl gyorsan adta az olvasók elé. Ezt meg azért, mert ráadásul pedagógus módra volt moralista, és lírikus módra akarta a meghallgatást (a tetszést)." Halálhírére a következőket jegyzi be naplójába: „Eletemnek talán legtöbbre becsült szellemi társa Németh László volt. Flóra emlegeti, hogy mikor először beszéltem neki róla, ezt mondtam összegzésül: élő ember közt előttem ő mutatta a zsenialitás 180
