Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)
Monostori Imre: Illyés Gyula és Németh László. Párhuzamok - kitérők - találkozások
írás ez, hiszen korábbi kritikáinak, portrévázlatainak a fő motívumait emeli itt ki, illetve erősíti meg visszamenőleges érvénnyel is azok lényegét; ugyanakkor Illyés szerepe, szerepei mellé még egy igen jelentős - a korábbiakban konstatálthoz képest kiterjesztett körű - vállalást is sugall; a Babits halálával megüresedett szellemi irányítóhely betöltését, az irodalmi „új mester" szerepének a vállalását. A Népi író e szóban forgó fejezetének a címe: Egy összegező'. Németh itt a magyar líra oly sokágú és sokhangú vonulatait beolvasztani képes, e tekintetben „eklektikus tehetség"-nek írja le Illyés lírai alkatát. Hivatkozik a róla szóló legelső kritikájára (a Nehéz földrő\ a Nyugat 1929. március 1-jei számában), melyben már leírta, hogy „Berzsenyi, Petőfi s Erdélyi (másokat is mondhattunk volna) milyen otthonosan vannak együtt benne; mint aki nem is kívülről, könyvekből kapta, hanem belülről, génekben örökölte. S azóta hány mestert olvasztott be az ősei közé." S ugyancsak egy korábbi (az Ember és szerepben említett), Illyést jellemző metaforamotívuma bukkan fel itt újra: a talányosságát, átláthatatlanságát, az alkati kettősségét kifejező imbolygó, kavargó füst metaforája. Most így ír erről: „mintha még most, negyvenéves korában is, csak a füstjét bocsátaná s magában birkózna a lánggal. A tűz itt van, érzed a kohóját, de az író csak füstgomolyokat bodorgat. [...] Platonnal tart, aki szerint komoly ember nem vetheti a világ elé a legkomolyabb dolgait? Vagy a tehetség érésében van ez a tempósság, annak a lassú felnyomulása közben ér rá figyelni, enyelegve tanulni, magát egy-egy rokonszenves pózzal helyettesíteni?" S végül ott áll a már említett, sugalmazás erejű Németh László-i helykijelölés: Illyés szerepe az, hogy „összetartson, irányt szabjon és hangra kötelezzen". Az Illyés-Németh kapcsolattörténet háború előtti nyilvános dokumentuma Illyés Gyula cikke 2 0 - talán egy kicsit viszonzása is a néhány hónappal korábbi, őt méltató Németh-esszérészletnek -, amelyben Németh László debreceni professzorsága elutasításának hírére a konzervatív magyar szellemi közélet kényelemből és féltékenységből fakadó értékvesztései miatt protestál. Pedig már előre örült - írja cikkében -, hogy Debrecen a „jó értelemben vett mély magyarság védvára, laboratóriuma vagy szellemi nemzeti parkja lesz". 1944 tavaszán a német megszállás következtében Illyés és Németh együtt bujkál Felsőgödön, s 1944 és 45 fordulóján együtt vészelik át az ostromot. 1944 szeptemberében Illyés többnyire Némethéknél tölti az éjszakákat, majd októberben együtt menekülnek Budapestről Balatonföldvárra (illetve Illyés Tihanyba). A nyilas hatalomátvétel híre Földváron éri őket, ahová felderítő körútra indultak: Illyés kerékpárjának csomagtartóján Németh kuporog. 2 1 December végén újra együtt vannak, ezúttal Budán, családjaikkal együtt. Illyés, a költő versekben is regisztrálja akkori különös helyzetüket. (E versekre Tasi József hívta föl a figyelmemet.) A Vigasz, a Nyáj és A sors elé címűek 1944 októberében, a Balaton partján keletkeztek. A Vigaszban Németh Lászlót idézi, szólítja meg, mélyen emberi vallomásossággal. 174
