Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Antonio Opitz: Többé-kevésbé „jókedvű önvizsgálat”. Déry Tibor műveinek fogadtatása az NDK-ban
cAntoniu Op Hí mentes formalista-avantgárdista múltjának maradványaitól, amelyek az olvasást - különösen az első kötet esetében - megnehezítik, de komplikáltságuk ellenére is a mondanivaló illusztrálására szolgálnak.”5 Kérdezhetnénk, hogy ilyen viták tapasztalatai alapján az író miért hagyta jóvá említett és további műveinek megjelenését az NDK-ban. Valószínűleg azért, mert ekkor, az ötvenes évek elején, még osztotta a német emigrációból visszatért értelmiség reményeit és illúzióit egy igazságos és szabad szocializmus lehetőségére vonatkozóan. Az 1956-os év eseményei azután végleg kioltották az ilyesfajta illúziókat. A Neue Deutsche Literatur és a Sonntag szerkesztőinek érdeme, hogy az eddig mondottakkal ellentétben az 1956-os évre vonatkozóan nagyon pontos képet rajzolhatunk a Déry-recepcióról. Az elsőként említett folyóirat, amely az NDK írószövetségének orgánuma volt, már 1955 decemberében tudósít arról a magyarországi irodalmi vitáról, amelyet ugyanez év nyarán Veres Péter kezdeményezett az Irodalmi Újságban Öregek és fiatalok című cikkével. A beszámoló Örkény István tollából származik, aki Déry hozzászólását igen nagyra értékeli és részletesebben referálja. Annak ellenére, hogy a cikk magyar eredetije számomra nem hozzáférhető, idéznék néhány mondatot (a német szöveget véve alapul): „Déry a fiatal szerzők műveit elemezvén, megállapítja, hogy legtöbbjük már igen korán jó, szinte ijesztően jó formaművész, olyannyira, hogy alig lehet egymástól megkülönböztetni őket. Részben az irodalompolitikát teszi ezért felelőssé, de - úgy gondolja - ha igazi művészi szenvedély hajtaná ezeket a fiatalokat, akkor a kultúrpolitika tévedéseivel is elbánnának.”6 A következő, 1956-os év során meggyorsul a történelem. A nevezett folyóiratok magyar vonatkozású adatainak részletes bemutatása és kommentálása külön tanulmányt igényelne, amelynek tárgya azonban már túlmutatna a Déry-mű fogadtatásán, és azt a visszhangot írná le, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjánk XX. Kongresszusa a Magyar írószövetségben kiváltott, valamint ezen események hatását az NDK értelmiségi köreiben. Persze nem megoldhatatlan feladat Déryre fókuszálni és mégis az egész folyamatról beszélni, hiszen az író központi szerepet vállalt akkor Magyarországon, és ezt a NDK-ban is így érzékelik. A Sonntag 1956 nyarától folyamatosan foglalkozik a magyarországi eseményekkel. Júliusban Keszi Imre jár vendégként az NDK-ban, előadásáról Die Lage der ungarischen Litertur címmel jelenik meg beszámoló.7 Szeptemberben Ungvári Tamás cikkét ismertetik, amelynek tárgya a magyar párt értelmiségi politikája, és amelyben a szerző komoly bírálatnak veti alá a Központi Bizottság erre vonatkozó határozatát. Az szöveg utolsó bekezdése a következőképpen hangzik: „Nos, ha a Határozat nem is foglalkozik kellő mértékben az irodalommal, annál élénkebben foglakoztatja ez a dokumentum magukat az írókat. Az írószövetség taggyűlése szeptemberben e határozat értelmében új vezetőséget választott és megkezdte az átszer- veződését. Az új vezetőségbe, titkos szavazással, olyan írók kerültek be, mint Illyés 5 Álmos Csongár: uo. 276. 6 Örkény István: Literaturbrief aus Ungarn. = Neue Deutsche Literatur 1955 12. sz. 153. [ford. A. O.] 7 Die Lage der ungarischen Litertur. = Sonntag 1956. 31. sz. 3. 197
