Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)

Kerekasztal-beszélgetés: Eörsi István és Litván György visszaemlékezései - Pomogáts Béla, Tverdota György, Botka Ferenc és Veres András hozzászólásaival

ílCereltas etal-beieéltjeiéi

társadalmi réteggel, amelyből származott. Vállalta a polgári eszményektől elhajló, a polgári karrierről lemondó bohém életformáját, s elkötelezte magát az elnyomott osztályok, főleg a városi proletariátus ügye mellett.

Rá kell azonban döbbennie, s ebben a tekintetben az 1956 körüli tapasztalatok és a börtönévek nyilván csak felgyorsították a felismerési folyamatot, hogy életét alighanem olyan ügyre tette föl, amely világtörténeti értelemben - legalábbis erősen problematikusnak bizonyult. A G.A. úr X.-ben című regény ennek a felismerésnek a kibontása egy nagy vízió formájában. Az X.-világa, a létező szocializmus társadalma történelmi tévút. De - amint ez Kiss Endre elhangzott előadásából kiderült - a másik világ, ahonnan G.A. jön, éppúgy nem tetszett Dérynék. A polgári társadalomba sincs számára visszaút. Azok az alapvető kifogások, amelyek az írót a vele való szakításra kényszerítették, továbbra sem vesztették érvényüket.

Igaz tehát, amit a mai előadók és felszólalók hangoztattak, hogy a hatvanas években Déry eljutott ahhoz a világképhez, amelyet agnosztikusnak is lehet nevezni, s lehet úgy fogalmazni, hogy álláspontja ettől kezdve a mindenség oppozíciója volt. De tévedés ezt úgy felfogni, mint kényelmesebb megoldást: mindent elutasítok, csak hogy ne kelljen szembenéznem a súlyos konkrét, égetően aktuális politikai és morális problémákkal. A mindenség oppozíciója Déry esetében alapvetően politikai indíttatású oppozíció volt. A századelőn szokás volt a polgári értelmiségieket, akik meg- hasonlanak osztályukkal és az elnyomottak oldalára állnak, Szent Ágostonhoz és általában a római kori előkelő társadalmi osztályokból származó keresztényekhez hasonlítani. Képzeljünk el egy ilyen római arisztokratát, aki a pogány hitről áttér a keresztény hitre. Szakít környezetével, vállalja az üldöztetést. Aztán hamar ráébred, hogy az egész kereszténység nem ér egy fityinget sem. A semmiért kockáztatta életét, értéktelen elvekért mondott le a kényelmes életről. A sokistenhithez már nem térhet vissza, az egyistenhit nem elégíti ki.

Milyen lelki és szellemi állapotba kerül ez az alany? Természetesen a mindenség opponensévé válik. De az új, általa vállalt és lelepleződött, hitelét vesztett ügyből való kiábrándulása tette ilyenné! Tehát a G.A. úr X.-ben című regényben a mindenség oppozíciója mögött politikai gyökerű kiábrándulás rejlik a világ mindkét féltekéjéből: a polgári világból éppúgy, mint a szocializmusból. Semmi nem marad többé, amiben hinni lehetne, amiért lelkesednie kellene. Ugyanez a politikai kiábrándulás munkált A kiközösítőben, Szent Ambrus püspök gyilkos iróniával megírt történetében is. Déry fordulatát tehát én a személyiségnek abból az alapokig ható megrendülőéből eredeztetem, amely az írót élete értelmével, vagy talán inkább értelmetlenségével szembesítette. Az említett emberi gyengeségek, szeszélyek, későbbi engedmények mindennek a mély kiábrándulásnak csak felületi tünetei voltak. Ha igaz az, hogy Déry prózája a hatvanas-hetvenes években hanyatlott, én ebből a hanyatlásból mindenképpen kivenném említett két regényét, a G. A. úr X.-ben címűt és A kiközösítőt, amelyekben épp élete nagy dilemmájára adott válaszának kudarcát tárja fel.

A hetvenes években részt vettem a Déry halála előtti egyik utolsó vagy utolsó előtti írói-olvasó találkozóján a budaörsi úti bölcsész kollégiumban. Jean-Michel

185