Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Botka Ferenc: Bevezetés helyett. Utóélet - változó világban
Cotita Cf-erene (A teljesség kedvéért meg kell még említenünk egy „bújtatott” publikációt A magyar dráma gyöngyszemei 12., Avantgárd színművek című kötetében (2000), amely Az óriáscsecsemőt is közzétette; továbbá a Hungarhotels egy tiszavirágéletű és kispéldányszámú vállalkozását, amely szállodavendégeinek ingyen kínálta olvasásra - és elvitelre - Holibri című sorozatát, illetve annak első füzetét, Déry Szerelem és A portugál királylány elbeszéléseinek német és angol fordítását: Liebe-Love, 1992.) Megjegyezzük: a rádió és a televízió a könyvkiadásnál jóval bőkezűbb volt. Déry születésének százéves évfordulóján előbbi műsorra tűzte Az óriáscsecsemő és A kék kerékpáros című abszurd drámákat, utóbbi többször is felelevenítette A befejezetlen mondat, a Szerelem, a Simon Menyhért születése című filmeket - feltehetően anyagi meggondolásokból is. Az irodalomtörténet szerencsére továbbra sem követte a negatív közvélekedést. Pomogáts Béla 1989 őszén Déry 1956-os szerepére emlékeztetett25, majd 1995-ben Vázlat az egészről címmel egybegyűjtötte elemzéseit az író tizenegy regényéről. Horgas Béla és Levendel Júlia közzétették Leveleskönyv (1989) című gyűjteményüket, amely a korábbi évtizedek szellemi ellenállását dokumentálta, s nyilvánosság elé tárta Déry és a felesége közti levelezést a börtönévek alatt. Standeisky Éva alapműnek tekinthető monográfiájában (Az írók és a hatalom, 1996) rajzolta meg 1956 történéseit, a forradalmárok elleni repressziót és a kádári konszolidáció kezdetét. Mindebben értő beleérzéssel idézve fel Déry letartóztatását és visszatérését (a maga ellentmondásaival). S nem hagyhatók említés nélkül azoknak a kutatásai sem, a Párizsban élő Georges Baalé, Bori Imréé, Deréky Pálé, Kiss Endréé, akik Déry dadaista és szürrealista korszakának értelmezésében értek el kiemelkedő eredményeket.26 (Georges Baal azzal is, hogy a Pompidou központban előadatta Az óriáscsecsemőt, majd az Ébredjetek fel című hosszú költeményt - 1991-ben, illetve 1992-ben.) Külön hívjuk fel a figyelmet a visszaemlékezőkre, akik emberközelbe hozták Déry hétköznapjait és alkotásainak keletkezését, sorsát. Domokos Mátyás és Réz Pál beszélgetésére például, amely a G.A. úr X.-ben megjelenése körüli huzavonát idézte fel;27 Abody Béla írásaira, akinek Emlékezetem pályája (1987) című kötetének java részét a Déryre vonatkozó részletek töltik ki. Vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum Kortársak Déry Tiborról című interjúgyűjteményét 1994-ből, amelyben tizennyolcán - Domokos Mátyás, Eörsi István, Faludy György, Fejtő Ferenc, Haldimann Éva, Kállai Teréz, Kelen Béla, Keresztury Dezső, Kosáry Domokos, Makk Károly, Méray Tibor, Nagy Péter, Réz Pál, Ruffy Péter, Schöpflin Gyula, Újhelyi Szilárd, Vajda Éva, Vásárhelyi Miklós - mondják el érdekesebbnél érdekesebb emlékeiket. Bár nem hallgathatjuk el, hogy az egyre nagyobb számban jelentkező memoárírók között számosán akadtak, 25 Pomogáts Béla: Atlantiszi emlékeim. = Magyar Napló 1989. okt.27. 3.sz. 6. “Georges Baal érdemei közül elsősorban a Le bébé géant lyoni kiadásához készült tanulmányait, az Arion 1988-as kötetében megjelent, az Énekelnek és meghalnak kötetről írt dolgozatát, illetve a magyar szürrealizmust dokumentáló kötet, a Mélusine (Paris, 1995) körüli fáradhatatlan munkáját említjük. L. még Deréky Pál értő elemzését a A vasbetontorony költői c. kötetében (Bp., 1992. 23-27.), Kiss Endre összehasonlító szemléjét Az óriáscsecsemőről az Éva Reichman szerkesztette Avantgardistische Literatur aus dem Raum der (ehemaligen) Donaumonarchie c. tanulmánykötetben (St. Ingbert, 1997. 63-70.), s nem hagyhatjuk említetlenül két fiatal: Seregi Tamás és H. Nagy Péter megközelítéseit ugyancsak Az óriáscsecsemőről a Literatura 1998. 4. számában. (Bori Imre kezdeményezése nem kíván adatolást.) 27 Déry Tibor: G.A. úr X.-ben. Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Réz Pál. = Forrás 1994. 2.sz. 55-61. 12
