Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Tarján Tamás: Miért rosszak Déry drámái?
(Jarján Q'atnái bár csupán az Örkény István írta Pisti a vérzivatarban strukturálisan rokon darabját tételezve benne - Bécsy Tamás Kalandok a drámával (1996) című könyvének egyik fejezete is kitér. „Az ókortól kezdődően vannak drámák - fejti ki amelyek grammatikája [...] a beszédet a világ két nagy létszintje közötti viszonyok alapján szervezi meg. A világ egészének két létszintje eredetileg az isteni és az evilági, majd a mitológiai és az evilági; újabban például a tudattalan és a tudatos. A két világszint viszonya minden esetben az, hogy az isteni, a mitológiai, a tudattalan tartalmazza a fogalmak érvényes jelentését, illetőleg azokat a dinamizmusokat, parancsokat, amelyeket az evilágon, a mindennapokban élő embereknek meg kell valósítania vagy le kell gyűrnie a jobb, hitelesebb, érvényesebb élethez. Örkény István Pirijének - miként például Déry Tibor A tanúk című drámájának - második létszintje a történelem.” A másfelé tartó nagyszabású elméletből az alá- s fölérendelt kétosztatúság gondolatát mint Déry darabjaiban rendre érvényesülő (igaz, nem a fentiek értelmében teoretizált) gondolatot rögzíthetjük. A tanúkban - mely az elszenvedők és a „tanúk” drámája - Déry kettős osztató díszletet intencionált. A bal oldali részben lakásbelsőt, a jobb díszletfélben egy bérház külsejét. A fogalmak (az erkölcsi fogalmak) „érvényes jelentését” egyik világ-fél sem tartalmazza. (A szolnoki előadás a „Szín kettéosztva” instrukcióját a vertikális tagolás helyett sokkal jelentésesebb horizontális tagolásra cserélte. Egy Andrássy úti földalatti-megálló hiperrealista képére - mint pincére, színpadi és szimbolikus földalattra - egy ugyancsak vakolatpergésig hű bérpalota bejáratát emelte, a perspektivikusan kicsinyített távlatba pedig a millenniumi emlékmű hófehér, díszkivilágított, embléma- vagy címerszerű makettjét. Bujkálni a föld alá kényszerít a háború, az üldözés; a mozgalom, az ellenállás; a szellemi és morális sötétség. Nem ér el idáig - ide le - az ezeréves Magyarország fénye.) A létmódok és a fogalmak kevertségének következtében a drámában nem áll fenn a bűnösök-áldozatok el- lentétezés. A keresztény feleségével élő zsidó orvos, Kelemen doktor nem hajlandó a menekülés „erőszakát” alkalmazni az életét, életüket (gyermeke életét is) fenyegető erőszakkal szemben. A minőségek összecsúszása folytán a kifejlet inkább lehet groteszk, mint tragikus. Doktor Kelemen elszenvedi, hogy életben maradjon. A drámakomponálás kettősségelve az 1945 utáni Déry-darabok majdnem mindegyikében érvényesül, és jól megfigyelhetően - mindig más variációban - Az óriáscsecsemő kétosztatúságától (vagy kétosztatúságaitól) eredeztethető. Ez az összekapcsolódás megengedhetetlenné teszi, hogy a korai három és a későbbi hat színművet teljesen külön műcsoportként fogjuk fel, s akár az egyiket, akár a másikat a „rivális” ellenében játsszuk ki. Nem tartható az 1945 után jó két évtizedig elhúzódó állapot, amely - s benne maga az író is - elfeledte vagy negligálta az avantgárd periódust. De nem tartható az a mai álláspont sem, amely Az óriáscsecsemőt az egész hazai avantgárd drámát maga köré szervező centrumnak értékelve A tanúk és a fíécs 1934 közrefogta sort semmibe veszi. Kétségtelen, hogy a „fordított Az ember tragédiája” - ahogy Az óriáscsecsemőt többen is nevezték - a saját közegében sokkal fontosabb szerepet játszik, mint a későbbi realista drámák a maguk drámatörténeti idejében, a jó(k) kontra rosszak képlet mégis torzító. 78
