Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Tarján Tamás: Miért rosszak Déry drámái?
^Turján ţjainăi Tarján Tamás: Miért rosszak Déry Tibor drámái? / ... Es rosszak-e egyáltalán? A kérdésbe foglalt (látszólagos) ítélet nem a hatásvadász cím kedvéért öltött alakot. Legautentikusabbnak tekinthető drámagyűjteményében, az életműsorozat Színház (1976) című kötetének előszavában mintha maga a szerző sietne Cyranóként megdöfni magát, hogy ne másoktól kelljen elviselnie a kritikát: „Minthogy az itt következő színművek maguk is kibeszélik, s elég közérthetően, hibáikat, nem kívánom azzal is tetézni a bajt, hogy egy előszóban meg is magyarázzam őket. Egyetlen védekezésül arra kérek engedélyt az olvasótól, hogy betájolhassam keletkezésük idősorrendjébe. Persze a művek ettől még nem lesznek jobbak, de a tisztelt olvasónak módot adok arra, hogy egybevesse őket személyes tapasztalataival, s így - ki-ki kedve és ízlése szerint - csöndesebben vagy hangosabban áldását adhassa a történelmi eseményekre, amelyeknek létüket köszönhetik. Talán fölösleges megjegyeznem, hogy elnézést ezúttal is csak írói mesterségem nevében könyörgök; az ember, illő alázattal, kitart hibái mellett.” Ezt a bekezdést már valóban csupán kilenc alkotás (Az óriáscsecsemő, Mit eszik reggelire?, A kék kerékpáros, A tanúk, Tükör, Itthon, A talpsimogató, Vendéglátás, Bécs 1934) 1926 és 1957 közötti időbeli, valamint minimális keletkezés- és játszástörténeti behatárolása követi. Szembetűnő, hogy Déry - nyilván némi leegyszerűsítéssel - „történelmi eseményekhez” köti darabjai létrejöttét, és még Az óriáscsecsemő („máig legjobb darabom”, amint írja) esetében sem jelöl meg művészeti kontextust, irodalmi ihletést. A kis eligazítás nyomatékosan adja tudtul, hogy e szövegek sorában az első három (avantgárd) mű egy esztendő termése, az 1926-osé. A másik hat (nem avantgárd) dráma egy bő évtized alatt (1946-1957) íródott. Tehát csak nagy kihagyás után támadt fel az oeuvre-ben a drámai műnem, majd az aktív évtizeden belül is szünetelt (1947- től 1954-ig). Déry ezután már a haláláig, 1977-ig tartó periódusban nem írt színművet. Két kései kisregényének színpadi adaptálását fiatalokra hagyta (Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról: Pós Sándor, 1973; Kedves bópeer ...!: Szántó Erika, 1976). Az előbbi - mint musical - az összes közül a legsikeresebb és legtöbbet játszott színmű lett Déry nevének égisze alatt; egy vonatkozására még vissza is kell térnünk. Megemlítendő még egy, színpadi életre kelt Déry-textus, a Szembenézni című oratórium, amelyet - inspirálójával, párdarabjával, Illyés Gyula Az Éden elvesztése című oratóriumával együtt - Léner Péter dramatizált és vitt színre (1969). Radnóti Zsuzsa - akinek elévülhetetlen érdemei vannak a drámaíró Déry újrafelfe73
