Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kemény Gábor: Átutazóban a nagyepika felé
Ezután még két ízben jelent meg egy-egy Déry-kisregényeket tartalmazó gyűjteményes kötetben (A kéthangú kiáltás. Bp., 1968; Alkonyodik, a bárányok elvéreznek. Bp., 1972; cikkem írásakor ez utóbbi kiadást használtam, és az idézetek után ennek oldalszámait tüntetem fel). A regény (az életműsorozat szóban forgó kötetének alcíme és több elemző szerint: kisregény) kritikai, irodalomtörténeti megítélése meglehetősen ellentmondásos. A régebbi magyar irodalmi lexikon Déry-cikkének szerzője, Szerdahelyi István a művet sommás elmarasztalásban részesíti: „témájában és stílusában a korabeli [é. az 1930-as évekbeli] lektűrirodalom sémáit követte”.5 Ungvári Tamás a regény főhősét, Rácz doktort, az „átutazó”-t a Kafkától, majd Camus-től ábrázolt „idegen” egyik korai magyar megfogalmazásaként említi.6 Későbbi Déry-könyvében viszont semmiféle értékelést sem ad a műről.7 Ezzel szemben Egri Péter már A kéthangú kiáltás című kötet megjelenésekor lelkes hangú ismertetésben méltatja a Pesti felhőjátékot „novellatémából kisregénnyé kerekedett könnyű s mégis oly biztos röptű, teljessé érett alkotás”; „a valóságábrázolás gazdagodása folytán [...] előrelépés, sőt fordulat Déry pályáján”; „a valósághoz való hazatalálás jegyében íródott”.8 Míg korábbi hőseit: Dirót (A kéthangú kiáltás) és a vándort (Országúton; régebbi címén: Alkonyodik, a bárányok elvéreznek) belülről, lírai módon jelenítette meg, itt Ráczot kívülről, külső és ezáltal határozottabban kritikai nézőpontból ábrázolja: ezáltal a lírai jelleggel szemben az epikai jelleg, az önvallomással szemben a történetmondás került előtérbe.9 Ezt az értékelést osztja és fejleszti tovább kismonográfiájában Pomogáts Béla: „Valójában a Pesti felhőjáték lett az író első regénye, [...] a költői önkifejezés után ebben a könyvben köszöntött be az epikus ábrázolás korszaka.”10 * Ezekhez az igen elismerő véleményekhez képest újabban ismét kritikusabb hangot üt meg a Pesti felhőjátékkal kapcsolatban Botka Ferenc: „a kisregény megformálásának egésze bizony elég henye és felületes; több helyütt konvencionális fordulatokkal tarkított, és cselekményessége itt-ott mesterséges. Néha már úgy érezzük: alkalmazkodik a megjelenését biztosító félig-meddig ponyvasorozat szellemiségéhez”; s az értékelés summázataként: „Németh [Andor] szemszögéből nézve: micsoda visz- szalépés ez az Ébredjetek fel világához képest!”11 2. Nem lévén irodalomtörténész, még kevésbé Déry-szakértő, nem tudok és nem is kívánok állást foglalni ebben a vitában. Úgy vélem, hasznosabb is, érdekesebb is, ha a továbbiakban a regény formájának egy bizonyos sajátosságával: a nyelvi képek, motívumok szövegszervező funkciójával, ezután pedig a Pesti felhőjáték stílustörténeti helyével, jelentőségével foglalkozom. Elég régi és általánosan elfogadott felismerése a prózai művek poétikájának és stilisztikájának, hogy a nagyobb terjedelmű epikai alkotások kompozícióját többek kö5 Magyar irodalmi lexikon. 1. köt. Bp., 1963. 250. 6 A magyar irodalom története. 6. köt. Bp., 1966. 426. 7 Ungvári Tamás: Déry Tibor alkotásai és vallomásai tükrében. Bp., 1973. 104. 8 Egri Péter: A kéthangú kiáltás. = Irodalomtörténet 1969. 928, 931. 9 Uo. 929. 10 Pomogáts Béla: Déry Tibor. Bp., 1974. 50. " Botka Ferenc: Déry Tibor és Németh Andor. In: „D. T. úrX.-ben”. Bp., 1995. 21. 39
