Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)

Botka Ferenc: Zárszó

(Botka (~fe rena

A konferencia eredményeinek az áttekintése automatikusan veti fel a csak részben érintett vagy még érdemben fel sem vetett témákat, amelyek megvitatása nélkül azonban nem építhető fel a korszerű és tudományosan megalapozott Déry-kép. Elsőként az időskor pesszimizmusának körüljárását említjük, amelynek nemcsak pontos meghatározása lenne a fontos, hanem annak az összefüggésnek a felfedése is, amely ifjúkori gyökereire is rámutat (mert vannak). Hiányoztak a kétnapos programból azok a kezdeményezések, amelyekben esztétikai és poétikai szempontok domináltak volna. A jövőbeni kitüntetett utat kell biztosítani érvényesülésükhöz. S mindenképpen szorgalmaznunk kell az életmű megítélésének összehasonlító vizsgálatát, a már megkezdett külföldi recepció területén, de még inkább azoknak a szellemi hatásoknak a felfedésében, amelyek Déry gondolkodásához és az azt ért ösztönzésekhez, de ezzel egyidejűleg annak eredetiségéhez is kapcsolódnak. Végül szeretném érinteni a pályakép egészére kiterjedő figyelem fontosságát is. Sajnos napjainkban elhalványu- lóban az érdeklődés Déry avantgárd kezdeményezései iránt, holott a legújabban előkerült szövegei egyre világosabban jelzik: Déry a magyar szürrealizmus egyik legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtotta. - A magam nevében azt tudom megígérni, hogy a közeljövőben lezárul a Déry Archívum szövegközlő köteteinek a megjelentetése, így az életmű egésze kutathatóvá válik. (Már csak a levelezés és a recepció közreadása maradt hátra.)

Amikor 2003. október 18-ra, a születés 110. évfordulójára tekintek s már a jövő tervei kezdenek foglalkoztatni, köszönetét kell mondanom mindazoknak, akik az elmúlt két nap rendezvényeinek elgondolásában és megvalósításában segítségemre voltak. Külön kiemelve Kiss Endre nevét, aki folyamatosan ébren tartotta e megemlékezés gondolatát, és gyakorlati terveinek a kitűzésében is folyamatosan ösztönzött.

217