Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Oltyán Béla: A G.A. úr X.-ben társadalommodellje
Qthján (Béla E kérdéskör részletesebb vizsgálata a mű belső szerkezetét nyitó kulcsot, teljesebb összképet ígér. A bevezető fikció szerint a mű kéziratát G.A. juttatja el az íróhoz, miután visszaindul X.-be. Az első út élményei ellentétes pólusok köré szerveződve vonzalmat és elutasítást sugároznak. G.A. kapcsolódását egy X.-beli lány, Erzsébet iránti szerelme, s X. gyér „emberi jelei”; ellenállását a város beláthatatlan kiterjedése, kezei közül kisikló közege, imbolygó, vibráló kontúrjai, s lakói emberi lényegének zárt megközelíthetetlenségbe ébreszti. X. városában (melynek földrajzi koordinátái ismeretlenek) napok alatt házak, utcák tűnnek el és jelennek meg más helyen. Vakító nap, hőség és sötét porfüggönyt borító szél omlasztja a falakat, hogy nyüzsgő-forgó embercsoport emeljen helyettük újat. „Ez a város - mondja egy pincér - oly csalfa, mint a gumi. Hol kinyúlik, hol összezsugorodik.” E bizonytalansági tényezőhöz X. lakóinak tudatában szabadságuk korlátlanságának hite társul. „Ön nem érthet meg egy világot - mondja egy Leone nevű X.-lakó G.A.-nak -, amelyben az emberek szükségleteiket a szabadságra cserélték be. Meneküljön. Ön nem élhet emberek között, akik senkit sem akarnak semmire sem kényszeríteni.” A kiszámíthatatlanság jelenléte azonban G.A.-ban nem a szabadság érzetét, hanem kiszolgáltatottsága tudatát ébreszti. Az egyén eredményes önmegvalósításának feltétele a világ mozgástörvényeinek kiismerése. Az X.-beli élmények viszont (a bizonytalan megállóhelyű és működésű villamosok, szállodák, éttermek felvillanó s eltűnő fantomjai, s mindezek tömény foglalataként: az ellenőrizhetetlen röptű lift őrületbe kergető játéka) mind-mind G.A. céltudatos aktivitását őrlő tényezők. S ha X. lakói ezt nem is minősítik akadálynak, tiltó falak magasodnak az ő szemhatáraik, mozgás- szabadságuk elé is. A közvilágítás önkényes, központi kikapcsolása, majd meggyújtása, a középületek ajtajának, ablakainak kívülről, a lakókra történő bezárása, besze- gezése stb. személyes jogaikat sértő intézkedések. S az ily módon elsötétült szállodában vakon botorkáló, ismeretlen szobákba benyitó láthatatlan személyekkel beszélgető G.A. hangulati állapota egész X.-beli tartózkodásának modellje lehetne: „Az ajtó kívülről el van reteszelve - mondja egy férfihang G.A.-nak s rendszerint csak reggel nyitják ki, bár megesik, hogy a reggeli nyitás is elmarad, s csak délben vagy délután vagy csak másnap reggel húzzák el a reteszt; a múltkoriban két nap egymás után nem nyitották ki az ajtót'- kiáltja egy női hang - ... s majd hogy éhen nem haltunk a férjemmel.” E személyiséget gátló korlátozásokért senkit sem vonnak felelősségre, nem tartoznak az „egyed által megsértett egyed” kategóriájába. Valamilyen háttérből működő, a lakosság egészével önkényeskedő hatalom megnyilvánulásai. X.-ben - mindezek ellenére - látszólag „közmegegyezéses” alapon, mindenki egy gördülékeny kapcsolódást biztosító erkölcsi norma szerint él, s fordított értékrend: nem az életösztön, örömérzés szabad áramlása, hanem az életről lemondó, aszketi- kus szellem uralkodik. S az a különös, hogy oly elvek betartásáról van szó, melyek 122
