Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Kincsek és kincs-tárak" - Petrányi Ilona: A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára
vált) teljes hagyatékának tudományos feldolgozása és publikálása (közte számos ismeretlen művel és családi dokumentummal) Botka Ferenc több évtizedes munkája nyomán befejezéséhez közeledik. A Kézirattár vegyes anyagán belül a másik nagy egység a nyugati magyar emigráció íróinak kéziratos hagyatéka és legjelentősebb lapjaik, folyóirataik iratanyagának az 1980-as évektől napjainkig gyarapodó gyűjteménye. Nagy Csabának a Kézirattárba kerülése révén a Petőfi Irodalmi Múzeum vállalta fel A magyar emigráns irodalom lexikona munkálatainak és a lexikon kiadásának befogadását. Evidenssé vált tehát, hogy a múzeum Kézirattára legyen fő gyűjtőhelye a továbbiakban az emigráns magyar írók hagyatékának, kivált a rendszerváltás éveitől, amikor megszűnt a magyar irodalom elméleti kettészakítottsága határon kívüli és belüli irodalomra, és teret nyert az egységes magyar irodalom eszméje. Előbb Vezér Erzsébet, majd Taxner Ernő előkészítő munkája nyomán kerültek a Kézirattárba a nyugati magyar emigráció szervezőinek különféle generációihoz tartozó íróknak, jeles személyiségeinek a hagyatéka. Utóbb Nagy Csaba kamatoztatta a lexikon szerkesztése révén kialakított személyes kapcsolatait. így került a Kézirattárba a második világháború előtti emigrációból Molnár Ferenc és Darvas Lili, Tábori Pál és Bíró Lajos, az 1945 után távozottak közül Cs. Szabó László és Dormándi László, Schöpflin Gyula, végül nemrégiben letétként Márai Sándor teljes hagyatéka. Az 1956-os emigránsok közül Dénes Tibor, Ignotus Pál, Készéi István, Szász Béla hagyatékai és Györgyey Klára, Saáry Éva és Thinsz Géza kéziratainak gyűjteménye került többek között a Kézirattárba. A nyugati emigráció olyan jelentős folyóiratainak, lapjainak az iratanyaga is itt került elhelyezésre, mint a Bécsben, Londonban, Párizsban szerkesztett Irodalmi Újságé, az Új Látóhatáré vagy a Nemzetőré. Cs. Szabó László verse. 1971 Régi magyar irodalmi anyag a XVII. századtól a XIX. század elejéig A különgyűjtemények és a vegyes anyag nagyobb egységeinek felsorolásából az tűnik ki, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára jelentős Petőfi- és Jókai-gyűj- teményén kívül főként XX. századi anyaggal rendelkezik. Mindez a múzeum létrejöttének körülményeiből is fakad, és abból, hogy alapítása előtt már nemcsak az Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára, de jóval korábban egyházi gyűjtemények, megyei, városi könyvtárak, levéltárak is őrizték és gyűjtötték a magyar irodalom régi nagyjainak kéziratait, életrajzi vonatkozású dokumentumait, helyi illetékességük vagy iskoláztatásuk okán. Jenei Ferencnek, a régi magyar irodalom kutatójának a múzeumba kerülése és szervezői munkája folytán azonban némi XVII-XVIII. századi kéziratos anyag is bekerült a tárba. Ennek egyik legnevezetesebb darabja az 1768-ból származó csiksomlyói iskoladráma és passiójáték. 174
