Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Hol lehet jobb helyük egy nép költőinek?" - Beszélgetés Sára Péterrel a kezdetekről
Osztályának volt a vezetője és ebben a minőségben sokat segített a frissen induló Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Több jubileumi kiállítás rendezésében irányítóként is részt vett (Csokonai-, Jókai-, Vörösmarty- Arany János-kiállítás stb.). B. Akkor már többen voltatok? S. 1954 vége felé került hozzánk Strauss Ilona, később Illés Lászlóné, a következő évben pedig Pölöskei Ferencné. Strauss Ilona az úgynevezett XX. századi vegyes anyag, vagy ha úgy tetszik, a szocialista irodalom gyűjtőjeként, Pölöskei Ferencné pedig a Móricz-gyűjtemény gondozójaként. Ahogy a XIX. században a nagy forradalmi költő mellett volt egy nagy prózaíró, Jókai, ugyanúgy kívántatott, hogy Ady mellett legyen egy nagy prózaíró; így ezzel a feladattal is bővült a múzeum. Igazán komoly előrelépést akkor tudtunk tenni, amikor 1957-ben - hosszas minisztériumi viták és egyéb diplomáciai tanácskozások után - a Petőfi Irodalmi Múzeum az akkor kiköltözött Fővárosi Képtár (ebből alakult meg a Nemzeti Galéria a Várban) helyére a Károlyi-palotába került. B. Azért-e, mert a palota megürült, vagy azért, mert az előző épület nem felelt meg a múzeumi céloknak? S. Több ok játszott szerepet. Az új feladatoknak nem feleltek meg a régi épületek. A három forradalmi költőt sem lehetett együtt bemutatni, és nagyobb irodalom- történeti kiállítások rendezésére sem adtak lehetőséget. S azt is látnunk kell, hogy e változások nem függetlenek a személyektől; attól, hogy ki mit „kaphat", illetve mit „hozhat". A Petőfi Irodalmi Múzeum nagyon sokat köszönhet dr. Lakatos Lászlónak, aki ezekben az években a múzeumi ügyek előadója volt a minisztériumban, és ő - mint irodalom iránt érdeklődő - minden követ megmozgatott ez ügyben; nagyon ügyesen tudott politizálni, és jó kapcsolatai voltak Ortutay Gyulával, Darvas Józseffel, másokkal. Magyarán szólva, törődött a múzeummal kicsit olyan értelemben is, hogy ő lesz majd valamikor az igazgató. Szegénynek ez az álma ekkor nem tudott valóra válni, mert közben a politikai események nagyon gyorsan váltakoztak, helyet kellett csinálni az úgynevezett nagy, bukott embereknek. Az első ilyen Jánosi Ferenc volt. B. Nagy Imre veje. S. Nagy Imre lányának a férje. B. Jánosi előzőleg hol dolgozott? S. A Kulturális Minisztériumban miniszterhelyettes volt. B. Ezek szerint lefelé bukása még 56 előtt történt? S. 55-ben, amikor Nagy Imrének a politikai sorsa is változott. 1955-ben helyezték a Petőfi Irodalmi Múzeumba. B. Addig volt igazgatója? S. Nem volt. Megbízott vezető, Varjas Béláné irányította. B. Nyilassy Vilma? S. így van. És a minisztériumban pedig - mint mondtam - a nagy istápolónk Lakatos László volt. Hogy megkaptuk a József Nádor teret, ez már Jánosi személyének is szólt. Ha ilyen helyre jön - így mondták -, nem lesz olyan nagyon bukott ember, hiszen majd egy országos intézményt építhet ki. S Jánosinak volt is kedve ehhez, meg nem is. Az igazság az, hogy őt nagyon átszőtte a politika. Voltak tervei, nagyon szép tervei, ám a magyar irodalmat a szabadságért, a függetlenségért való harc függvényében kívánta bemutatni. Köztudott, hogy ő nemzetileg erősen elkötelezett, baloldali szemléletű ember volt. Sajnos az 56-os események az ő tervét is keresztülhúzták. B. Neki is el kellett távoznia az országból Nagy Imrével együtt, vagy ő maradt itthon, a múzeumban? 50
