Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Hol lehet jobb helyük egy nép költőinek?" - Keresztury Dezső: Irodalmunk emlékeinek védelme
ren tartották a költészet tiszteletét s a helyi hagyományok megbecsülését. E kezdemények és erőfeszítések legfőbb hiányossága az elaprózottság, ötletszerűség, szaggatottság volt. Olyanféle állandó, mondhatni intézményesített kultusza, mint Puskinnak, Gorkijnak, Goethének, Shakespeare-nek, Danténak a maga hazájában, nálunk egyetlen írónknak sem alakult ki, még Petőfinek sem. A régi társaságok megszűntével megnőttek az országos társadalmi szervezetek lehetőségei, de feladatai is. Az átmenet s a fejlődés zavarai után figyelemre méltó munka indult meg mind iskoláinkban, mind tömegszervezeteinkben, mind ismeretterjesztő és tudományos társaságainkban - egyebek között az újjászervezett Irodalomtörténeti Társaságban is. A pályázatok, versenyek, előadássorozatok, vándorgyűlések, országos méretű emlékünnepségek, dokumentum- és diafilmek, kiállítások rendezése, emlékszobrok, táblák megújítása, koszorúzása, múzeumok, kiállítások látogatásának megszervezése, a gyűjtés, kutatás, anyagfeltárás társadalmi erőinek megmozdítása terén megélénkült az élet. Az egyre növekvő oktatási és népművelési igény nyittatta szélesre sok, azelőtt elzárkózó intézményünk kapuit, hozta létre az új és új létesítményeket. Többek közt az irodalmi emlékmúzeumok egész sorát, megszámlálhatatlan országos és helyi jelentőségű irodalmi kiállítást. Ez a munka egész sor újszerű rendezési, szervezési, tudományos és művészi feladat megoldását kívánta meg: sok olyan képességet, tapasztalatot, problémát hozott felszínre, amelyet számba nem venni vétek volna. Történtek kísérletek országos mozgalmak megszervezésére is, egyebek közt a Petőfi-mozgalom, a Jókai-év s a Balassi- jubileum is számos tanulsággal szolgál. Szükséges, hogy a munkát ezen a területen is egységesebbé, arányosabbá tegyük, hogy a buzgón jelentkező kezdeményeket ne hagyjuk felhasználatlanul, a megindított és sikeresen kibontakozó mozgalmakat ne engedjük kiégve összeom- lani. Sokkal jobban kellene és lehetne gazdálkodnunk azzal, amit elértünk. Pazarlás, hogy kiállításaink nagy gonddal készült képes-feliratos tábláinak jó részét nyersanyagként másutt használjuk fel, mert nincs hely, alkalom, szervezet, amely a maguk célja szerint értékesítené őket. Van olyan feladatkör, amelynek ellátására a régi intézmény mellé nagy költséggel újat szerveztek ugyanakkor, amikor igen fontos feladatok gazda nélkül maradtak, vagy, ha van számukra szerv: elegendő hely, eszköz híján csak „mintha"-létet folytat. Nem volna szabad megismétlődnie az egy évvel ezelőtt nagy égzengéssel elindított Petőfi-mozgalom fiaskójának, amely csak azért következett be, mert nem volt mozgatására megfelelő központi irányító erő. V. [...] Az eddigiek után, azt hiszem, illik konkrét javaslattal is előállnom. Olyan javaslat ez, amelyet előttem már sokszor megfogalmaztak. így mondanám el újra: mindenképpen s a lehető legsürgősebben, valóságosan is meg kell alkotni az évek óta sürgetett s a rendeletileg egyelőre, sajnos, csak kereteiben megvalósított irodalmi múzeumot. Lássák el ezt megfelelő épülettel, munkahelyekkel és raktárral. Természetes, hogy gyűjteménnyel is. De ne az átszervezések közben begyakorolt pusztító módszerekkel, ne úgy, hogy meglevő gyűjteményeinkből „átprofiloznak" ott már feldolgozott anyagot: azaz, kiemelik egy úgy-ahogy, de mégis működő vérkeringésből s beömlesztik egy még felépítendő ház anyaghalmazába. Bízzák erre a múzeumra azoknak a fontos feladatoknak ellátását, amelyeket a meglevő szervek és intézmények nem láthatnak el s így gazdátlanul maradnak. Hogy melyek a legfontosabbak, az eddigiekből kivilágosodhatott. 32
