Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
Megújulni és megtartani - Álmok, tervek, stratégiák. Beszélgetés Praznovszky Mihállyal
A kormányváltás után senki nem vonta kétségbe ennek a koncepciónak az alapjait, egyetlenegy problémaként az intézmény nevének a megváltoztatása merült fel, ugyanis többeket zavart a múzeum új elnevezése. A Magyar Irodalmi Múzeum meghatározás - mint mondtam - tőlem származik, úgy gondoltam, az irodalmi múzeum elérte nagykorúságát, az 1954-től eltelt 50 év során az intézmény a hazai tudományos életben, az irodalmi közéletben és a közönség körében olyan rangot vívott ki, hogy megérdemli a „nemzeti" minősítést, bár mi továbbra is Petőfi-központ voltunk. Az új kormány első intézkedései közé tartozott, hogy visszaállította a régi nevet: 98 decemberétől Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ lett az intézmény neve. 99-ben indult el egy új változás, amelynek még nem látom a következményeit. A legújabb elgondolás szerint: a Petőfi Irodalmi Múzeum megtartaná eddigi önálló jogállását, a Kortárs Irodalmi Központ viszont átkerülne ahhoz az újonnan létesülő intézményhez, amely kortárs művelődési intézetként a kultúra kutatását tűzné ki célul. A tervek még képlékenyek. Meg kell találni a megfelelő gazdasági, jogi és szervezeti formákat, hogy a két intézmény zavartalanul működjék egymás mellett, a Károlyi-palota pedig töltse be azt a rendeltetését, amelyre hivatott: fogadja továbbra is a mai irodalom jelenségeit, tegye közzé a korábbi időszakok emlékeit, biztosítson kulturált, európai minőségű teret az irodalom kedvelőinek. B. A beszélgetés 1993-mal való belépéseddel kezdődött, befejezésül szóljál a jövőről is. P. Tisztában vagyok vele, hogy világunk financiális alapokon nyugszik. Mégis hiszek abban, hogy amiért 1878-ban a Petőfi Társaság létrejött, majd 1909-ben a Petőfi Ház megnyílt, ma is aktuális. Hiszek az irodalmi múzeum, az irodalmi muzeologia jövőjében; abban, hogy a 90 év alatt összehozott gyűjtemények pótolhatatlanok. A legnagyobb József Attila-, a legnagyobb Ady-gyűjtemény ebben az épületben van. Az itt létrehozott szellemi termékek ma már beépültek az irodalomtudományba és az irodalomoktatásba, s azok nélkülözhetetlen részeivé váltak. Az itt dolgozó kollégák szakmai hivatásszeretettel végzik dolgaikat, tevékenységük része a jelenkori hazai tudományos közéletnek. A Károlyi-palota felújításával új lehetőségek nyílnak meg előttünk, csak hagyni kell az elődeink által elkezdett nemzeti elkötelezettségű munka kibontakozását. B. Köszönöm a beszélgetést. 209
