Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)

Megújulni és megtartani - Újjáteremteni a régiben az újat. Beszélgetés a rekonstrukció tervezőivel

zentatívabb helyisége maga a könyvtár volt, ez egyszerűen nem helyezhető át. Tehát ott marad, ahol volt. Igyekeztünk a Könyvtárat kiszolgáló kutatóhelyiségeket, illetve a raktárakat úgy elhelyezni és egy felvonóval összekötni, hogy működtethető legyen, tehát bekapcsolódjék ebbe a szétválasztott közlekedési rendszerbe. Én most úgy érzem, hogy a palota építészeti egységében benne van. A Könyvtár például üzemidőn belül ugyanúgy látogatható, mint a palota bármely része, mint ahogy az első emeleti utcai helyiségek vagy az aulasor.

B. A Könyvtárnak van egy nagyon szép erkélye, amelyik az udvarra néz, és az udvarról még nem beszéltünk. Befejezésképpen hallhatnánk erről valamit? Milyen lesz az udvar új képe, új funkciója, kapcsolódik-e valamiképpen a Károlyi-kerthez, a hátsó traktushoz?

K. A képén nem nagyon szeretnék változtatni, funkciójában azt szerettük volna, hogy napközben, mivel egy átjárható épületet szeretnénk, ugyanolyan nyitvatartási ideje lenne az udvarnak is, mint a szomszédos parknak. Amely, mint tudjuk, körül van kerítve, és este ugyanúgy bezárják, mint ahogy a főkapuval lezárható saját udvart. Napközben tehát össze szeretnénk őket kapcsolni; erre nyílik a kávéház is, ahová jó időben székeket, asztalokat is ki lehet tenni; tehát egy csendes belvárosi udvar lehetne. Másrészről arra is gondoltunk - hiszen ennek már hagyományai is vannak -, hogy itt bizonyos rendezvényeket is lehetne tartani, például hangversenyeket.

B. Igen. A víziót megismertük, s azt hiszem, már a megvalósítás is a befejezés felé közeledik. Köszönöm szépen a beszélgetést.

203