Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
Megújulni és megtartani - Újjáteremteni a régiben az újat. Beszélgetés a rekonstrukció tervezőivel
két egy újonnan megtervezett vagy megcsinált miliő nem tud pótolni. Ezt a közösségi térsort másra gyakorlatilag nem is igen lehet használni, mint előadásokra, fogadásokra, összejövetelekre, beszélgetésekre, tehát nem képtárra vagy kiállításra; hiszen maga ez a teremsor ez egy kiállítás, s ebben a tekintetben kiállítási tárggyá változik maga az épület is. B. Ez nagyon örvendetes, és engedtessék meg, hogy az elmondottak ellentételezésére ismét emlékeimmel hozakodjam elő: én 1970-ben kerültem ide, és akkor ebben a teremsorban egy úgynevezett korszakkiállítás volt, amelynek az volt a címe, hogy „Teremteni új nemzedéket!" A kiállításrendezőknek pedig akkor eleve az volt a koncepciója, hogy nekik el kell tüntetni a palotát; a kiállításnak egy önálló installációt, önálló hátteret kell kiépíteni, hogy a látogató feledkezzék meg azokról a falakról, a környezetről, ahol jelen van. K. Hadd tegyem hozzá az előbbiekhez: kétfajta kiállítóhelyiség lesz ebben az épületben: egyrészt lesznek ezek a terek, amelyekről beszéltünk, tehát az első emeleti utcai szárny, amelyet rekonstruálunk, azaz úgy állítunk elő, amilyen volt, beleértve például a berendezést is, meg az összes felület kiképzését, a burkolatokat és egyebeket. Viszont még lesznek az épületben, az oldalszárnyakban, olyan kiállítóhelyiségek, amelyek nem hordoznak történelmi építészeti jelentést; tehát tisztán funkcionális alapon tervezett kiállítóhelyiségek, teljesen semleges padlóval és fehér falakkal, semleges világítással, ami elég sok mindenre alkalmas. Itt meg lehet tartani azokat a kiállításokat, amelyek függetleníthetek szinte akár az épülettől is, vagy azoktól a termektől, amelyek az utcai fronton vannak. Ez egyébként a tervezés alapkérdése volt, hogy hol húzzuk meg azt a határt, ameddig rekonstruálunk, ületve hol legyenek azok a funkcionális helyiségek, amelyek a különböző feladatoknak kell, hogy megfeleljenek, például kutatótevékenység, irodai funkció, kiállítóterem, meg mindenféle más, ami alapvetően más tervezői megközelítést jelentett. A díszterem 1912-ben és 2000-ben 200
