Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Kincsek és kincs-tárak" - Kovács Ida - Benkő Andrea: A Művészeti tár és a relikviagyűjtemény
az időben került birtokunkba többek között Gráber Margit sötét tónusú József Attila portréja, illetve Kernstok Károly szép, József Attilának dedikált Akt tusrajza. 1954-től a múzeum gyűjtési köre már hivatalosan is felöleli a teljes magyar irodalmat. Ez a képzó'művészeti anyag tekintetében azt jelenti, hogy a már említett portrékon, valamint illusztrációkon kívül, írók, költó'k ihlette önálló műalkotásokat, írók életének helyszíneihez kötődő ábrázolásokat, sőt, írók rajzait gyűjti, mindenekelőtt korhű műveket, de korlátozott számban igen kvalitásos olyan képzőművészeti alkotásokat is, amelyek írók, költők halála után készültek. Már az 1955-ben, 1957- ben szerzeményezett egyes tételek, de különösen az Ady-családtól 1965-ben vásárolt Ady-hagyaték gazdagsága is jelzi, hogy e speciális irodalmi/ művészeti szakgyűjtemény más művészeti gyűjteményekkel való összevetésben is megállja a helyét. Tihanyi Lajos 1908-ban Nagybányán festett Interieur című olajképe, amelyről Bölöni György azt írja visszaemlékezésében, hogy Ady Tihanyitól kapta ajándékba, Ady Lajosék családjától jutott a gyűjteménybe. A Van Gogh ábrázolta belső terek világát eszünkbe juttató, zöld falú szobabelső ma is a Veres Pálné utcai Ady lakásban függ, ahová azt Csinszka akasztotta 1918-ban. Czigány Dezső dekoratív Virágcsendélete, illetve Czigány monochrome-barna tónusú sokat reprodukált Ady-olaj- portréja vagy Rippl-Rónai ceruzarajza a költőről ugyancsak egykor Ady birtokában volt, ahogyan Kernstok Lótanulmányai is - s ezek a művek ma már nemcsak valaha volt tulajdonosa révén jelentenek felbecsülhetetlen értéket. Bár Rippl-Rónai József 1915-ben Adyról készített pasztell portréja lappang, a Művészeti tár büszkélkedhet néhány képpel abból a portrésorozatból, amelyet Rippl-Rónai 1923 után kezdett el festeni neves személyiségekről, elsősorban írókról. A festménygyűjtemény Schöpflin Aladárról, Feleky Gézáról, Kemény Simonról, Csinszkáról és Karinthy Frigyesről készített pasztelljét tudhatja magáénak. A Karinthy Frigyes-mellképet BAV aukción vásárolták a múzeum munkatársai 1959-ben, a leltárkönyv bejegyzése szerint 5900 Ft-ért, ami akkoriban egyáltalán nem számított csekély öszszegnek. Természetesen, ha a kép mai aukciós árát fontolgatnánk, nem állnánk annyira távol az igazságtól, ha hozzáírnánk akár három nullát az egykori vételárhoz, sőt... Karinthy Ferenc mesélte sok évvel ezelőtt, amikor egy ízben múzeumunk enteriőr-fényképfelvételeket készített Ménesi úti lakásukon, hogy Rippl-Rónai két pasztellt festett egyazon időben apjáról, de a sikerültebb kép (amely ma a Művészeti táré) ára sokkal magasabb volt, s a család azt nem tudta kifizetni. Kisméretű színes fotóját keretben ott láthattuk a könyvespolcon. A másik pasztell, amelyet megvásároltak: egy profilkép Karinthy Frigyesről, a falon függött, bizonyára ma is a Karinthy-család birtokában van. Miért, miért nem - talán mert kevésbé közismert? - éppen ennek a profilképnek egy hamisítványát kínálták fel körülbelül tíz évvel ezelőtt egy jó nevű művészeti galériának. Szerencsére, gyanakvással fogadták, s szakemberek bevonásával időben fényt derítettek a csalásra. Csak remélhetjük, hogy a hamisítvány idővel nem kerül ismét galériák közelébe. Véletlen, hogy Orlai Petrich Somától és Rippl-Rónai Józseftől egyaránt öt-öt portrét őriz a gyűjtemény, s épp ilyen véletlen, hogy napjaink népszerű festőművészétől, Sváby Lajostól szintén öt íróportré van a tár birtokában. Tóth Árpádról készített arcképét kivéve kortársait örökítette meg: Örkény Istvánt, Kardos G. Györgyöt, Petri Györgyöt, Mészöly Miklóst. Korhű, kvalitásos művek, értéküket autentikus voltuk, egyedi, összetéveszthetetlen technikájuk mellett az évek kegyetlen múlása egyre növeli. Az 1980-as évek közepén támadt a Művészeti tár kollégáinak az az ötlete, hogy megfestetjük élő író-nagyságainkat az általuk megnevezett festővel. Ezek a kvázi megrendelések izgalmas munkákat eredményeztek: Keserű Ilona például bíbor tónusú meghittséget sugalló portrét festett Ottlik Gézáról, s nyilvánvaló, hogy a művész és az író évtizedes barátsága nem182
