Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Irodalom, képzőművészet, színház" - Vadas Ferenc: Tolna megye irodalmi örökségének ápolása
lomtudományok körébe tartozó alkotókról 133, a műszaki és természettudományokkal foglalkozók közül 79, a művészekről 54 szócikket készítettünk. - Ahány szócikk, annyi ember. Neveltetési körülményeit és indíttatását tekintve is. Aki még nem szerkesztett lexikont, nem tudhatja, milyen kockázattal jár. Nemcsak amiatt, ami benne van, amiatt is, ami kimarad. Jóllehet a kiválasztásánál tudományos műhelyektől, művészeti szövetségtől, vállalatoktól, intézményektől és a lakosságtól is kaptunk segítséget, mégis kimaradtak érdemes személyek. Kritikai észrevételekkel illettek bennünket többen, amiért olyanok is hiányoznak néhányan, akik nem szolgáltattak adatokat. E kommunikációs zavar miatt keletkező adósságunkból azért valamit már sikerült törlesztenem: Mészöly Miklósról szócikket ugyan nem, de könyvet azt már írtam. Mészöly Miklósról és szülővárosáról írt könyvem találkozások szüleménye. A hatvanadik születésnapon irodalmi esten köszöntöttük a jubiláló írót a múzeumban. 1995 szeptemberében ismét a múzeumban találkoztunk. A szüreti fesztivál zárónapja volt, Bacchus emlékének áldozva ünnepelt a város. Mi az esti órák csendjében jártuk végig a kiállításokat a pincétől a padlásig. Gyermeki kíváncsisággal nézett a tárgyakra és dokumentumokra. Minden érdekelte: régészet, néprajz, képzőművészet, újkortörténet. Nem tagadta meg önmagát, a tárgyak háttérsugárzására is figyelt. A múzeumlátogatás után maradt még kétórányi időnk a tűzijáték kezdetéig. Beültünk a Gemenc presszóba. Itt, ezen a számára oly kedves tájról elnevezett vendéglátó helyen vetődött fel: hogyan vélekedne egy könyvről, mely életét és pályaképét a szülőváros térképére rajzolná? - eddig ő írt a városról, rajzolt képeket és térképeket, most szerepcsere történne. - Nem volt ellenére. A hetvenötödik születésnapra a Gemenc presszóban szóba került kötet nagyobbik részével elkészültem ugyan, de a kéziratot mégsem nyújthattam át személyesen a tiszteletére rendezett irodalmi ünnepségen, Pesten, mert a barátaival és tisztelőivel megtelt teremben üresen hagyott szék jelezte, hogy Mészöly Miklóssal valami váratlan dolog történt: megbetegedett, kórházba került. Felgyógyulása után Városmajor utcai lakásukban teremtődtek újabb találkozási alkalmak. Itt beszéltünk a közben elkészült kéziratos könyvről, amely kedves élmény számára, segít visszatalálni a szülőföldjéhez, miként ezt Ferch Magdának, a Magyar Nemzet munkatársának fogalmazta. Találkozásunk nem volt hasztalan, akkor sem, ha a vissza találásnak csak a töredéke igaz, hiszen Mészöly Miklós születése óta itthon van ezen a tájon, ahol a gálicos tőkesorokra neszek karcolódnak, s a kötélgubanc gyökerű fák beszélni is tudnak. 166
