Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)

„Irodalom, képzőművészet, színház" - P. Szűcs Júlianna: Pátosz és sikk

P. Szűcs Julianna PÁTOSZ ÉS SIKK

Buday György és Bárdy Margit világai

A címben jelzett művészek egy cikkbe kerültek, mert közös sorsmotívumaik vannak. Mindketten alkotóéveik teljében hagyták el az országot. Egyikük Angliába, másikuk Németországba ment. Összehozta őket az is, hogy életműveik java ez idő tájt párhuzamosan látható Budapesten. Egyiküké nemrég nyílt a Kassák Múzeumban. Másikuké mostanában zár a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Amikor Buday György fadúcba metszi a Times Literary Supplement különszámá- nak 1941. április 5-i címlapján a Britanniát jelképező nőalakot, a szigetország antifasiszta harcának szimbólumát, ezt a grafikai eszközökkel megoldott Mrs. Minivert, már túl van politikai állásfoglalásainak és szimbólumteremtő kísérleteinek leghíresebb fejezetein.

Ekkorra már nyilvánvaló, hogy - nem vizuális természetű - korai főműve, az 1931-ben megalakított Szegedi Fiatalok Mozgalma, Radnóti Miklós, Erdei Ferenc, Ortutay Gyula, Hont Ferenc stb. plebejusán demokratikus, egyszerre népi és egyszerre urbánus gondolatainak gyakorlóterepe, a kor politikai klímájában folytatha- tatlan. Ekkorra már bebizonyosodik az is, hogy hiába öltözteti szép mozdulatú hőseit krisztianizált témákba (

Boldogasszony búcsúja, 1931, Piéta, 1933, illusztrációk Mauriac Jézus élete című könyvéhez, 1937), kurzuskedvenc sohase lesz belőle. És ekkorra már közösségben megélt tapasztalattá válik az is, hogy a székely népballadákhoz, a magyar parasztmesékhez és Tamási Áron Ábeljéhez készült fametszetek hiába simulnak témájukkal az általános irányvonalhoz, a mélymagyarságot, a „gyökeret", az irredentát hajtogató kultúrpolitikát csak nem tudta megtéveszteni. Nem volt az ő kutyájuk kölke.

Az az igazság, hogy Buday grafikus álmai szülőföldjéről, Erdélyről, iskolát teremtő illusztrációi nagy élményéről, a magyar folklórról következetesen nélkülözték a

túlhabzó honfibú, a biztonságos provincializmus és általában a törzsökös- ség kifizetődőén zsíros indulatait. Ha nem lenne ismert biográfiájából Bartókkal való személyes kapcsolata, életművéből akkor is kiderül, hogy a forrásvidék eszmeileg közös volt. Ha pedig közös volt, olyan sok jóra Buday sem számíthatott a harmincas évek Magyar- országán. Akkor sem, ha római ösztöndíj, akkor sem, ha párizsi világkiállítási aranyérem édesítette olykor a keserűt. A gyomra ugyanis mindig háborgott a konyhakész hivatalos és mucsai kurzusideológiától. Angolul tudott. A „brit királyi fametszők" társasága elfogadta. Korda Sándor személyes szimpátiája Buday György: Britannia c. fametszete, 1940-41 átsegítette a beilleszkedés nehézségein.

155