Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Jacqueline Lévi-Valensi - Katarina Kilani: Camus és az 1956-os magyar forradalom

Láthatjuk, hogy milyen ererje van az „emlékezet és kitartás” szavaknak, amelyeket a magyar felkelőkkel kapcsolatban használ a szerző. „Korának tanújaként” és a „szabadság tanújaként” az író a történelem, a terror, a barbárság áldozataira való emlékezés letéteményese.

Ugyanakkor Camus nagyon is aktívan vesz részt a bebörtönzött Déry Tibor, Tardos Tibor, Zelk Zoltán és Háy Gyula kiszabadításáért folytatott mozgalomban; 1957. október 29-én táviratot küld Kádárnak, kihasználván Nobel-díját, a többi francia Nobel-díjassal együtt: „Roger Martin du Gard, Francis Mauriac és Albert Camus, Nobel díjasok, szolidaritást vállalnak a letartóztatott Déryvel, Tardossal, Zelkkel és Háyval, és azonnali szabadonbocsátásukat követelik.”

A táviratra természetesen semmilyen válasz sem érkezik. T. S. Eliot, Igna- zio Silone és Karl Jaspers megbízottjaként megpróbál Camus a párizsi magyar követ segítségével Kádárhoz eljuttatni egy közös levelet, melyben a fentiek szabadonbocsátását kéri. December 6-án a követség egyik tanácsosa megérkezik a Gallimard kiadóhoz, s közli, hogy nem tudja a közvetítést elvállalni, „mivel a követ úgy ítéli meg, hogy Déry ügye szigorúan csak Magyarországra tartozik”. Camus azt feleli neki, hogy „sem ő, sem pedig barátai nem hajlandók lemondani a bebörtönzött nagy magyar írókkal való szolidaritásról”.29 Mivel diplomáciai úton nem tudta eljuttatni a levelet, a négy író feladta postán. Próbáltak csomagot is küldeni a bebörtönzött íróknak. Sőt bizonyos forrásaink szerint Camus az írók családjának elküldte Nobel-díja egy részét is.

A fenti tények emlegetése semmit sem tesz hozzá a Camus gondolatairól és művéről szerzett ismereteinkhez, de segítségükkel jól láthatjuk, hogy a gondolat és az alkotás nem válik el a konkrét írói elkötelezettségtől; nem hiú szófordulat volt, amikor Camus 1957. márciusi beszédében kijelentette: „meg kell próbálnunk”, hogy méltók legyünk a magyarok áldozatára, úgy hogy „egyre többet alkotunk és egyre szolidárisabbak vagyunk”.

Magyarország nem elvont fogalom csupán Camus számára, az annak is köszönhető, hogy 1956 szeptemberében barátságot köt Gyergyai Alberttal, aki fontos szerepet játszik Camus műveinek magyarra való fordításában és magyarországi terjesztésében. Levelezésük sokatmondó szempontunkból. Nem közömbös, hogy 1957 áprilisában Camus nyomatékkai kéri, hogy előbb adják ki a A pestisí és csak utána a A bukást, s hogy az Az ostromállapotot minél hama- rab fordítsák le; ez a két szöveg a pestis-mítoszon keresztül az elnyomás elleni küzdelemről szól. Ezen kívül eléggé felkavaró Gyergyai 1956. október 5-én született levele, melyet egy Camus-vel való megrázó találkozást követően ír. Védekezik, hogy ő „minden áron békíteni akar” és arra kéri Camus-t, hogy „gondoljon azokra, akik a legelviselhetetlenebb megláztatások közepette [...] a lehetetlenre vállalkoztak hosszú éveket keresztül, hogy mentsék, ami még ment29 Louis de Villefosse 1957. december 20-án írott levele Kari Jaspers-nek, 6 vett részt a Camus és a követ- ségi tanácsos megbeszélésén (IMEC, CMS2, Ak2-0109).

180