Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Kríza Ildikó: Hősök és mítoszok a szabadságharc után a magyar néköltészetben

Petőfi, a visszatérő hős

A kultuszteremtés egy másik irányvonalát mutatja a Petőfi nevéhez kapcsolódó hagyomány. Figyelemre méltó tény, hogy Kossuth már életében mitikus hős lett, ezzel szemben Petőfi csak a halála után vált közismertté és a szabadságharc hősévé. Másik lényeges különbség, hogy amíg Kossuth népszerűségét minden műfaj hirdette, különösen sok vers, dal szólt róla, addig Petőfiről csak próza folklór maradt fenn.40 Hagyományuk közötti hasonlóság viszont, hogy mindketten álruhás hősként bárhol megjelenhettek, eltűnésük után álladóan visszavárták őket.41

A Petőfi mondák egyik visszatérő kezdő formulája, hogy „Petőfi nem esett el”, „Petőfi nem halt meg”. A halhatatlanság mítosza, a halál leküzdésének vagy tagadásának megjelenítése a mesék, mondák világában jelentős teret hódított. A mitikus elemek a modernizálódással mind racionálisabb formában jelentek meg, és az Ozirisz mítosz a magyar mesében Erős János tetteként kapott helyet. A halhatatlanság egyik formája szerint az üldözött valahol rejtezkedik, várja az alkalmas időt a visszatérésre. Ehhez a mondakörhöz kapcsolódnak a Petőfi mondák. A halhatatlan hősök születését rendszeri csoda jelzi.42 Petőfi születéséről azt állítják, hogy, „amikor Petőfi megszületett megszólaltak a harangok”.43 A húzat- lanul szóló harangok népballadáink közül a Júlia szép leány balladában hasonlóképpen csodás jelenség,44 de a nemzetközi szakirodalombeli elterjedését a folklór motívumok indexe45 és a Grimm testvérek mondagyűjteményében található jegyzetek mutatják.46 A harangszóval született gyerek a hiedelemmondák szerint szerencsegyerek lehet, mert ő azt, aki meghallja az elsüllyedt harangok szavát.47 A legendák szerint a szentek születését szintén a húzatlanul megszólaló harangszó jelzi.48 A mondakör eme második része Petőfivel kapcsolatban nem került elő, de a témák összefüggése miatt idéztem.

Az 1947-es, országos centenáriumi gyűjtések adatai vallanak arról, hogy a néphagyomány egy korábbi ismeretanyagból építkezett, és azok mintegy megerősítették az elmondót abban, hogy „igazat” mond. A következő visszaemlékezést egy iskolázott, történelmi ismeretekkel rendelkező adatközlőtől idézem: „Petőfiről azt mondják, hogy elesett a segesvári csatában. De a nép nem hiszi ezt. Sokat meséltek az öregek arról, - Petőfi elmenekült akkor és álöltözetben járta az országot. Nem tudjuk meg már talán soha, mi is az igazság.” 49 Az eseményeket követő száz évben a népi emlékezet megőrzött valamit a szabadságharc utáni irodalomból, újságokból: „Én azt olvastam egy könyvben, hogy

40 Ujváry Zoltán, Petőfi költeményei népi kéziratos könyvekben, Ethnographia, 1973, 409-417.

41 Az álruhás hős országjáró útja és vándorlásai közben a szegények megsegítése a XIX. században helyi hősökhöz kapcsolódott. A történeti mondaképződés elvi kérdéseit összegzi Hermann Bausinger, Historsierung, Enthistorísierung = Enzyklopädie des Märchens, Bd. 6, Berlin, 1990, 1091-1097.

42 Dobos, i. m., 418.

43 Dömötör, i. m„ 13.

44 Kríza János, Vadrózsák, I, Kolozsvár, 1863, 123.

45 Thompson, i. m.

46 Brüder Grimm, Deutsche Sagen, Hans-Jörg Uther (Ed.), München, 1993, 230.

47 Handwörtebuch des deutschen Aberglaubens, Berlin, 1930, 8. 117. not.

48 Smith Thompson, Motif Index Bloomington, 1956. F960.1.4.mot.

49 Dömötör, i. m., 53.

143