Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

T. Erdélyi Ilona: Világos után - a bukás és az újrakezdés reménye

A harmadik nemzedék, a „legifjabbak” bemutatására nem kerülhetett sor, mert az ő sorsuk nem tartozik szorosan mostani témánkhoz. Ezért csak néhány megjegyzéssel hívhattuk fel a figyelmet azokra a motívumokra, amelyek meghatározták az 1849 utáni újrakezdés jegyeit. Az előzményekből következett az a tény is, hogy az összeomlást követően csak a múlt nélküli, 1848 előtt el nem kötelezett, erkölcsi válságoktól nem gyötört, „rémképektől” megkímélt harmadik nemzedék több mozgékony tagja tölthette ki azt a vákuumot, amely minden összeomlás után szükségszerűen bekövetkezik. Közülük többen is betódulhattak a „nagyok” kényszerű visszahúzódásából támadt űrbe, olyanok is, akik korábban vagy lehetőségeik vagy, tehetségük hiánya miatt azelőtt nemigen hívhatták fel a figyelmet önmagukra. A szelektálást elvégezte az idő: az igazi tehetségek a pályán maradtak.

85