Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

T. Erdélyi Ilona: Világos után - a bukás és az újrakezdés reménye

hogy az irodalom pártolását nemzeti ügynek tekintették, és vallották az irodalom nemzetet megtartó szerepét. Kemény ennél tovább ment, ő még „az események ignorálását”, azaz a „passzivitást” is ellenezte.98

Erdélyi János, miután Pesten tájékozódott, nem áltatta magát. Felismerte, hogy egyénisége, eddigi munkássága nem illik az újraindult irodalmi életbe. „Tempós”, elvektől vezérelt, igényes íróként nem illett a „felületesség bajnokai” közé. A harmichat esztendős, kialakult személyiségű, elismert író Pesten nem érezte jól magát. A legújabb irodalom termékei nyugtalansággal töltötték el, miként Aranyt is, aki Vojtina levelei öccséhez. I. levél-bon így mondta el véleményét az akkori irodalmi életről:

„Kitört ezenben a forradalom,

Szépen lecsücsült az irodalom:

Azóta nem hallottam híredet,

Keresztül estén a rostán, s azonnal Gyűrni kezdéd a verseket halommal.

‘Szabad a vásár, most költő leszek,

Úgyis kipusztultak a céhesek. ’

Kiáltád, s íme hogy bámul a hon Égverdeső, merész tyúk-szárnyadon!

Pegazusod befogja a futár is,

Gondolva, hol ló nincs, jó a szamár is. ”

Hasonlóan értékelte a helyzetet Tompa: „Soha sem láttam annyi gazt és szemetet az irodalomban, kivált a költőiben, mint jelenleg van! Mezítlábas kamaszok hanczúl- nak, honn érezve magokat a jól mívelt téreken. Hova fog ez vezetni?”99 Lévay József véleménye kerekíti ki a képet, amikor az új irodalom „vezéregyéniségét”, Szilágyi Sándort jellemezte, „...ki a forradalom után egyszerre fölburjánzott, mint a csúszó, mászó iszalag, mely a romok közül hirtelen kisarjadzott. A közvélemény a mennyire én tudom, őt már elítélte, a neve bármely vállalat élin malum omen.”100 Erdélyi Aranyhoz hasonlóan ítélte meg a helyzetet, ő prózában mondta el véleményét 1851- ben: „Az olvasó világ kegyessége [értsd: igénytelensége, kritikátlansága], a hírszomj és a haszon sok ifjúban felgyújták a lelket, a cimborálás gyöngédségei pedig megerősíték a reményt a gyöngékben is és író lett a mennyi kell, nem kell. Most az irodalmi czél másodrendűvé lett, és az élelmesség követelései nyomultak előtérbe, mert élni csak kell, ha egyszer ide vagyunk teremtve. Hány író tűnt fel az óta kiben annyi kenet sincs versenyeznie az olympi játékban mint a nyíri fakó szekéren?”'01 Erdélyi egy évig maradt Pesten. Sokat vártak tőle azok az írók, akik felismerték, hogy az irodalmi élet rossz irányba halad, így Gyulai Pál is.102 Ez alatt az egy év alatt igen jelentős, gondolatgazdag írások jelentek meg Erdé98 Kemény Zsigmond, Élet és Irodalom, Tanulmányok, Bp., Szépirodalmi, 1971,143-140.

99 Tompa Aranynak, AJÖM, XV, 295.

100 Lévay Aranynak, AJÖM, XV, 380.

101 ET, 1, 48/a.

102 Gyulai Erdélyiről: GyPL, 30, 34.

83