Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
John Lukacs: 1849: Az európai forradalmak kora lezárult
John Lukacs 1849: az európai forradalmak kora lezárult1 Világos, hogy az 1820, 1830 és 1848 körül kitört forradalmak Európa - sőt a nyugati világ - történelmének egy jelentős és nagyjából pontosan meghatározható fejezetét alkották. Sőt, van történész, aki az egész 1770-től 1848-ig teijedő időszakot a demokratikus forradalmak korának nevezi. Igen világos, mert nem szükséges a 150 esztendős távlat ahhoz, hogy ezt így lássuk és így elfogadjuk: a demokratikus forradalmak korának ilyen kronológiai meghatározása már 100, sőt 50 évvel 1848—49 után is látható - és nagyjából vitathatatlan - volt. De mai előadásom célja talán más. A tisztelt hallgatóság szíves figyelmét kívánnám arra irányítani, hogy majd minden történelmi eseményben - mint minden ember természetében - kettősség rejlik, benne kettőségeket találhatunk. Hadd kezdjem a nagy Tocqueville kettős meglátásával (avagy talán két különböző látószögével). Mégpedig három okból: Tocqueville jelentős szerepet játszott 1848^19-ben Franciaország és Európa politikai történelmében. De még ennél fontosabb: Tocqueville (életében nem publikált) Souvenirs (Emlékezések) című műve 1848-ról a világirodalom politikai emlékiratainak egyik legértékesebb és sokban felülmúlhatatlan gyöngyszeme. Harmadszor: az európai forradalmak kora - s ezeknek mélyén az egész emberi történelem demokratikus korszakának kezdete és jellege - e nagy gondolkodó életén keresztül végigszántó főtéma. Kettősség: Tocqueville korai reakciója 1848 február-májusában az, hogy íme: az európai forradalom újra folytatódik. Ezt már évekkel azelőtt barátja, Mathieu Mólé is látta, és - amikor Tocqueville-t a Francia Akadémia tagjává választották - beszédében érdekes módon Napóleont idézte, aki Szent Ilona szigetén jelentette ki: „Utánam a forradalom - vagy inkább az azt létrehozó eszmék - folytatása következik. Mint amikor az ember kiveszi könyvéből a könyvjelzőt, és onnan olvas tovább, ahol utoljára abbahagyta.”" Ugyanakkor, ugyanez a Tocqueville már az 1848. februári forradalom első napjaiban lát valamit, mégpedig egyedülállóan. Van valami ebben az ismétlődésben, ami hamis. És gyenge. „Az emberek atyáik szenvedélyével próbálják fűteni magukat, de 1 Az eladás megjelent a Nagyvilág 2000/1-2. számában. 2 Mólé, Discours de la reception d'Alexis Tocqueville dans TAcadémie Franţaise, 1842: „Moniter universel”, 1842. április 22. 226
