Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Kiczenko Judit: „Sötét vizek partján” Egy bibliai motívum története
Vadul végig nyargalván őrülteket beszél, / Mitől a rémült farkas megfut s vonít az eb, / Mitől vemhét a szarvas idétlen hozza meg.”)14 Erre és Madách 1861-es országgyűlési beszédeinek részleteire15 alapozva vontam le bizonyos következtetéseket, amelyek közül jelenleg az hasznosítható, hogy az 1849- es történelmi trauma reflexszerüen hívta elő az analógiát a babiloni fogsággal. Ezt a bibliai eseményt részben a fogság, a közösségi megaláztatás, az identitásvesztés fenyegető lehetőségének archetípusaként értelmezték és építették műveikbe. Arany esetében jellemzően a 137. zsoltárra hivatkozva, ami műfajánál fogva sokkal összefogottabban - s mint már említettem 14 Arany János Összes Müvei, Kk, I, Bp., Akadémiai, 1951. 74. Az összevethetőség miatt idézem a 137. zsoltár Szenczi Molnár- és Károli-féle fordítását, végezetül ide iktatom a Károli-fordítás Szász Károly által módosított, a XX. században ismertebb, változatát is. A korai fordítások (Károli, majd Szenczi Molnár) talán némiképp érzékeltetik azt a jelenséget, amelyre utaltam, nevezetesen azt, hogy a szerzők tevékenysége több, illetve más a szűk értelemben felfogott fordításnál: bővítés, egyéni értelmezés stb. kerül a magyarítás során az alapszövegbe. ,, Panaszok a Lévitáknak a Babilóniai fogságban 1. A BABILONNAK folyóvize mellett ott ülünk vala, és sírunk va/a; mikor megemlékeznénk a Sionról. 2. A fűzfákra felfüggesztjük vala hegedűnket, Babilonnak közepette. ” (Károli) „Panasza az lévitáknak az babilóniai fogságban. Hogy az babiloni vizeknél ültünk, Ott mi nagy siralomban kesergettünk Az szent Sionról megemlékezvén, Kinél gyönyörűségesb hely nincsen. Az nagy búnak és bánatnak miatta, Hegedűnket függesztettük fűzfákra. ” (Szenczi Molnár) „ Visszxiemlékezés a babiloni fogságra. Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. 2. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat. 3. Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékiink a Sión énekei közüli 4. Hogyan énekelnénk az Úrnak énekét idegen földön?! 5. Ha elfelejtkezem rólad Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobb kezem! 6. Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad: ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! 7. Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! 8. Babilon leánya, te pusztulom vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságorlért, a melylyel te fizettél nekünk! 9. Áldott legyen, a ki megragadja és szikláhozpaskolja kisdedeidet!" (Szász Károly) 15 Madách beszéde A felirat vagy határozat kérdésében. „Magna chartánk az angolokéval egyidejű; mit a genti bölcs csak a mult században elméletként bírt fölállítani a Contrat social-ról - az államunk alakulásában, már egy ezredév előtt históriai tény volt. Mit a világrendítő francia forradalom véres küzdelmek között bírt csak kimondani, az 1790- ben törvényül lett nálunk formulázva, hogy minden majestas a nemzetnél van, s mi a törvényben kimondatott, azt a gyakorlat életbe lépteié, s nagy hazánkfia, Széchenyi minden vegyes ülést így szólított meg: »Felséges haza.« S minket, kik ily előzménnyel bírunk, akartak tizenkét évi sanyargatással, melyben a római íróval szólva: »Vidimus quod ultimum esset in servitute« mint Izrael népét a babyloni fogságban rákényszeríteni arra, hogy Isten ujjával írt törvényeinktől elpártolva, egy Baalhoz szegődjünk, kinek istenségét más nem bizonyítja, mint telhetetlen oltárán füstbemenő vagyona millió szegénynek és elfolyó vére emberáldozatoknak.” A nemzetiségek ügyében elmondott beszédében ismételten visszatér a hivatkozás, a meggyőzés retorikai célzatával: „A politikai nemzetiségnek nemes, mert a szabadsággal karöltve járó, szerepe oly régi, mint az emberiség története. Ott leljük azt a zsidóknál hitágazattá formulázva, hogy Izrael Istennek választott népe, s e sibolethtel csodákat látunk végrehajtani, elfoglalni Kanahánt, kiállni a babyloni fogság gyötrelmeit.” Madách Imre összes művei, II, sajtó alá rend., bev. és a jegyz. Halász Gábor, Bp., Révai, 1942, 690, 695. 197
