Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Kiczenko Judit: „Sötét vizek partján” Egy bibliai motívum története

Az írásbeliség, az olvasni tudás, az iskolázottság elterjedése, illetve elsőként - a tárgyam szempontjából kiemelten jelentős fordulat — a szövegek anyanyelvűvé válása egyre szélesebb, a társadalom különböző rétegeire kiterjedő, talán a bibliai alapismeretek kifejezéssel megjelölhető, alapjaiban standardnak tekinthető műveltség kialakulását segítette - Riffaterre ezt a véletlenszerű intertextualitás lehetőségeként feltételezi amelynek meglétét Arany példájával igyekeztem bizonyítani. Különösen vonatkozhatott ez a teológiai szakirodalom szerint a nemzeti panaszének1 műfaj változatába sorolt 137. zsoltárra, amelyben a hivatkozott esemény röviden, parabolaszerűén tömör, érzékletes, erőteljes és költői módon formálódott meg. A mindenkori ismétlés szempontjából, mint már jeleztem, alapvető mozzanat volt, hogy a zsoltár énekelhető, ezáltal könnyebben memorizálható, így nagyobb volt a lehetősége a szövegkapcsolat felismerésének, a szöveg- közöttiség létrehozásának, nemcsak a tanultak, iskolázottak, olvasni tudók szűkebb, hanem - a korábbi periódusokban - az ezekkel a képességekkel még nem rendelkező rétegek tágabb körében is. A Jubileumi kommentár említi azt a fontos tényt, hogy már az Ószövetség különböző részeinek keletkezése idején is kötelező volt a közösség számára egyes szövegek, szövegrészek és zsoltárok „mondogatása”, amely a dallammal megjelöl- teknél nyilvánvalóan azok éneklése volt.

II. 2. Az általam vizsgált szöveghatás a magyar régiségben első fokon a bibliai alapszövegek (főként a latin változat) és a létrehozott új, esetlegesen még nem is magyar nyelvű szöveg viszonyában jött létre. (Pl. Andreas Ungarus Krónikájában, ahol Anjou Károlynak a nápolyi királyságért folytatott győztes harca végén, a vesztes ellenségre alkalmazva, Babilonra - annak megjövendölt pusztulására - utaló szó szerinti idézet fordul elő, a Jel. 14,8; tárgyam szempontjából ennél fontosabb a néhány bekezdéssel előbbi hivatkozás Nabukodonozorra, illetve egy másik idézettöredék Dániel könyvé bői.)* A következő fokozatban a szövegközöttiség már a bibliai alapszövegek (változatlanul főként a latin nyelvű, de egyeseknél a görög és a héber változat) és azok első magyar fordításkísérletei, fordításai között alakult ki. Az első korszakból származó fordítások sokszor nem voltak 7 8

7 L. Karasszon, i. m. A szakirodalom felváltva a közösségi és nemzeti (communal, community illetve national) megjelölést használja e panaszénekre. V. ö. a 137. „zsoltár közösségi panasz” (community lament). L. J. Asurmendi, Lamentation des Exiles = Le Monde de la Bible 40, Aug-Sept-Oct, 1985, 20-21; „Hayes összefüggésbe hozza a nemzeti panasz zsoltárait (psalms of national lament) az idegen hatalmak elleni ítélet jóslataival. A 137. zsoltár a panasz (1-3), a hitvallás (4-6) és a kérés (7-9) szerkezeti követelményeit teljesíti.” Graham S. Ogden, Prophetic Oracles Against Foreign Nations and Psalms of Communal Lament: The Relationship of Psalm 137 to Jeremiah 49:7-22 and Obadiah = Journal tor the Study of the Old Testament 24, 1982, 89-97. Köszönöm Simon T. László O.S.B. szakmai tanácsait a 137. zsoltárral kapcsolatban; tanulságos volt munkámhoz értekezése, a Bevezetés a zsoltárok olvasásába = A Czuczor Gergely Bencés Gimnázium évkönyve, 1995/1996, 1996/1997, 1997/1998.

8 „...a nyomukban járó vihar megölte mind Beneventum városának nagyszámú lakosát, mind a menekülőket is; minthogy a hömpölygő tűzáradat nem különböztette meg ezeket amazoktól, miként a láng, mely kiüt a kemence fölött negyvenkilenc könyöknyire, és megégeti akit talál a káldeusok közül.” Andreas Ungarus, Krónika = A magyar középkor irodalma, vál., szöveggond., jegyz. V. Kovács Sándor munkája, törd. Bodor József, Bp., Szépirodalmi, 1984, 102, 103. (A továbbiakban: V. KovÁcs- Középkor.) A kötetben közzétett - különböző műfajú - munkáknak oly mértékig forrása a Biblia, hogy az a néhány hivatkozás, amelyet kiemelek, csak jelzésértékű.

195