Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Dávidházi Péter: „Peragit tranquilla potestas...” Egy mottó reménysugara a szabadságharc leverése után

talommal szemben érvényesült volna: a saját törekvések előbbre jutását is gátolta. E helyzetképet, részleteiről ugyan vitatkozva, lényegében így látta Németh László93 és Bibó István94 is, sőt, ők az egész újabb magyar történelem távlatvesztését innen eredeztetik. Ám éppen ezért kell Toldy javára írnunk, hogy ez a káros mellékhatás még sokkal önpusztítóbbnak bizonyult volna, ha az ő jóvoltából a passzív rezisztencia jelszavának nem akad olyan kiegészítő ellenpárja, amely a lefegyverzetteknek nemcsak passzív, vagyis jellemző korabeli nevén szenvedőleges ellenállást, hanem nyugodt erőkifejtést, cselekvőképességet, valaminek a véghezvitelére elegendő hatalmat ígér. Ennek a buzdító ígéretnek, vagyis egy magyar célokért munkára biztató ethosznak lett folyóirat-jeligéje, s hamarosan mozgósító jelszava a claudianusi idézet, amely hajdani szövegkörnyezetéből kiszakítva és a szabadságharc utáni politikai közegben átértelmeződve új életre kelt. Jelképnek is sokatmondó, hogy claudianusi forrásának megjelöléséből ehhez már egy tudományos folyóirat címlapján is elegendő volt a nevet félbevágó, mondhatni félig eltakaró „Claud.” rövidítés. Nem először történt meg a költővel, hogy egészen másért olvasták, mint amiért költeményét valaha patrónusai megrendelték tőle, s hogy érdektelenné vált, kiknek dicsőségét zengte, miközben egy-egy erkölcsi vagy politikai maximaként kiszemelhető mondattöredékét írta.95 Mi sem lehetne jellemzőbb Manlius Theodorusra írott panegyrise magyar utóéletére, mint az általa is megverselt főnix-hasonlat: meg kellett semmisülnie eredeti jelentésének, hogy újjászülethessen. Senki sem firtatta már itt, hogy a másfél évezrede elporladt római költő mit akart mondani egy rég elfeledett konzul beiktatására írt panegyrisében a hatalomról - az számított, amit kisajátítható két fél sora biztatásul üzent.

93 Németh László, Kisebbségben = Németh László, Sorskérdések, sajtó alá rend. Grezsa Ferenc, Bp., 1989,427,439-440, 460. L. még Halász, I, 1911, 181.

94 Bibó István, Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem = Bibó István, Válogatott tanulmányok, I—IIL, vál. Huszár Tibor, sajtó alá rend. Vida István, Nagy Endre, Bp., 1986, II, 580-583.

95 Vő. Cameron, 1970, 252., 431-432.

170