Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Dávidházi Péter: „Peragit tranquilla potestas...” Egy mottó reménysugara a szabadságharc leverése után
ratot csak április 5-én küldheti vissza a fordítónak, sajnálkozva, amiért nem adhatja ki.83 A rendőrség nemegyszer előre meghúzta a lehetőségek határát, amelyet azután egyetlen szerkesztő sem hághatott át; Vörösmarty hatalmas tömeget mozgósító temetésére (1855. november 21-én) a hatalom azonnal fölneszeit, és két hét múlva szűkebbre vonta a sajtó mozgásterét. „Ma publikálták nekünk szerkesztőknek a politián hogy magányosan szabad pénzt gyűjteni V[örösmar]ty családja számára! de sem szólni erről a lapokban, sem felszólítani nem, sem íveket n[em] bocsátani ki, sem a küldött pénzeket hirdetni - még Kiliánnak sem hirdetni többé, hogy a munkák árának 1/3-a az árváké.”84 Ezenközben Toldynak fél szemmel mindig figyelnie kellett az előfizetők számának alakulását is, nehogy a kiadó egyszer csak megelégelje a mind kevesebb haszonnal kecsegtető vállalkozást. „A Múzeumnak májusi füzetét szedik. Előfizetője 170! Tavai 240 volt. A körlevelek dacára im ilyen progressioban vagyunk hátra felé. Akarom hinni, hogy az újabb köz érdekű európai események ragadják el olvasóinkat, mint egykor a hazaiak a Tudomány tártól: de csak még is szomorító jelenet ez.”85 Ezt 1854 májusában írja, s bár a következő év elején azzal kell szembenéznie, hogy az előfizetők száma már 80-ra csökkent,86 nem csügged, s ha olykor lélekben meginog, mint 1857 végén, azonnal erőt adó gondolatot keres, hogy elbírja a szerkesztés terheit, amelyeket nemegyszer hiánypótló szerzői kötelezettségek is megtetéznek. „Neked szabad embernek nincs képzeleted az én rabszolgaságomról, melyen az UjMM megszüntetésével is könnyíteni akartam, de a Te intésedre eltökéltem magamat reá, hogy, ha csak annyi előfizetőm marad, amennyi a nyomda fedezésére kell, még három évig viszem, hogy legalább X folyama legyen e folyóiratnak. [...] Szükségből a múlt héten 4 cikket csináltam a Muz-ba, az ideibe; s most az I. füzet számára egy Szemléjét akarom csinálni az elmúlt irodalmi trienniumnak!”87 Jellemző, hogy alig telik el két hét, 1858 januárjában ismét annak örül, hogy a folyóirat életét egy újabb évre biztosíthatta, és reménykedik, hogy az talán még hasznosabb lesz, mint addig volt.88 Hogy fennállásának évtizede alatt az Uj Magyar Muzeum végül milyen értékes szolgálatot tett a magyar tudománynak és irodalomnak, azt ma már nem kell bizonygatni; csakhogy abban a nehéz korban ez az érték nem jöhetett volna létre a „tranquilla potestas” jelszava és Toldy sokat gúnyolt alkalmazkodókészsége nélkül. Az Uj Magyar Muzeum szívós életben tartásával és számos más erőfeszítésével Toldy igenis tudta idomítani a hatóságot és az eseményeket, tehát nem mellőzhetjük a kérdést, amelyet az idomulását rosszalló Vachott elmulasztott magának föltenni: lehetett-e akkor (vagy talán bármikor) valamit úgy idomítani, hogy közben valamennyire ne idomuljunk is hozzá? Hiszen a passzív ellenállás atyjaként tisztelt Deák Ferenc, aki korábban a renegát 83 Toldy Ferenc Kazinczy Gábornak, 1857. január 7-én, 16-án, és április 5-én. MTA Kézirattár, M. ír. Lev. 4-r. 126. 84 Toldy Ferenc Kazinczy Gáborhoz, 1855. december 4. MTA Kézirattár, M. ír. Lev. 4-r. 126. 85 Toldy Ferenc Kazinczy Gábornak, 1854. május 7. MTA Kézirattár, M. ír. Lev. 4-r. 126. 86 Toldy Ferenc Kazinczy Gábornak, 1855. január 26. MTA Kézirattár, M. ír. Lev. 4-r. 126. 87 Toldy Ferenc Kazinczy Gáborhoz, Pest, 1857. december 29. MTA Kézirattár, M. írod. Lev. 4-r. 126. 88 Toldy Ferenc Kazinczy Gábornak, 1858. január 15. Közli Abafi Lajos. Figyelő, 1885. XIX. 28. 168
