Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Kríza Ildikó: Hősök és mítoszok a szabadságharc után a magyar néköltészetben

A szabadságharc vérbefojtása után tiltották a harci eseményekről szóló ponyvák terjesztését, és tilos volt katonadalokat énekelni. Botozás járt azoknak, akik otthon Kossuth-, Rákóczi-, vagy a Klapka-„harsantókat” (indulókat) énekeltek, vagy azt nyilvános helyen cigányzenésszel hegedültették.16 A megtorlás és a tiltás miatt a közös éneklés a titkos ellenállással volt egyenértékű. Virtusként élték meg, ha az ismert dallamot érdektelen szöveggel együtt adták elő, félrevezetve, kijátszva a pandúrt, akinek feladata volt a „Kossuth-kutyák” megbüntetése.17 A tiltás és a büntetés emberközeli eseményei felnagyították a faluzást. Faluzásnak nevezték Szatmárban azokat a titokban megszervezett találkozókat, amelyekre a harcban részt vett vagy velük rokonszenvezők otthonában került sor. Az önkényuralom éveiben a szabadságharcban részt vett jurátusok, medikusok, teológusok, iparosok elvesztették polgári foglalkozásukat, tanulási lehetőségüket, és ők voltak, akik egymáshoz jártak napi gondjuk megvitatására, régi élményeik (a „régi dicsőség”) felelevenítésére. Erről írta az egyik hajdani szabadságharcos katona, Krasznay: „Oly formán látszott, mintha a kiállott szenvedések és veszélyek után a viszontlátás örömeit élveznénk, hogy mi lesz a hazával, az eltiprott nemzettel, alig látszottunk vele törődni, abban a reményben ringattuk magunkat, hogy tavasszal visszajön Kossuth idegen segítséggel és ujjra kezdjük a szabadságharczot, és ezen reményünknek nem mulasztottuk el kifejezést adni el el dalolván: hogy Jön, Kossuth, jön, a Törökkel, az Angollal, hatvan ezer Francziával, jön, Kossuth, jön.”18 A memoárok sok figyelemre méltó folklóradatot örökítettek ránk, amelyekről más források nem szólnak. A leírások, memoárok segítségével tudjuk megrajzolni, milyen lehetett az egykori folklór, közvetlen az események után, szemben a szabadságharcról szóló későbbi népköltészettel. A fenti idézetben szereplő „Jön, Kossuth, jön...” dal népszerűségét nincs okunk kétségbe vonni, de folklórváltozatát nem ismerjük. 19

A történeti folklórt az események rendje szerint szokás bemutatni, mintegy illusztrálva a csaták, lényeges történések „népi” visszhangját.20 Ez tudósi szemlélet, mert a népköltészet jellege ettől lényegesen eltér. Ezért mi most eltekintünk a történeti eseményektől és az időbeli rendtől, és a szabadságharc néhány kiemelkedő hőséről szólunk, arról a mítoszteremtési folyamatról, amely a hős-formálás népi módját mutatja be.2' A folklór általános igénye a polarizálás, a hősök jó, illetve rossz tulajdonságainak felnagyítása. A népi romantikára jellemző hősábrázolás alakulásában szerepet játszottak a százötven évvel ezelőtti írásos sajtóközlések, aprónyomtatványok, valamint a korábbi eredetű, szájhagyományban megőrzött sztereotípiák.22 A hőssé válásnak több változata konkrétan nyomon kísérhető; a helyi hősök, meg az országos hímevűek köre világosan szétválasztható. A hősalkotás

16 Mona Ilona, Magyar zeneműkiadók és tevékenységük. 1774-1867, Bp., 1989, 119.

17 Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsi lakosnak, szerk. Forrai Ibolya, Bp., 1998, 141. (A továbbiakban Krasznay)

18 Uo., 142.

19 Krasznay az ismert dalokat nótás füzetekbe írta., amelyek sajnos nem maradtak fenn. Az utalásokból tudjuk, hogy számos olyan nóta volt, amelyet a későbbi gyűjtemények nem tartalmaznak. Szól arról is, hogy a faluzás alkalmaiból dalárda, közös szórakozási lehetőség vált, zongorázás mellett valódi nemes élvezettel táncoltunk". Krasznay, 144.

20 DéGH Linda, A szabadságharc népköltészete, Bp., 1952.; Zsilinszky Mihály, Kossuth a magyar nép szivében és költészetében. Pest, 1868.; Ortutay Gyula-KATONA Imre, Magyar népdalok, II, Bp., 1966.

21 Jelazar M. Meletyinszkd, Az epikus költészet = Folcloristica, I, szerk. VoiGT Vilmos, Bp., 1971, 14-15.

22 A hőstípusok alakulását a történeti mondákban visszatérő sztereotípiák jellemzik. L. Ferenczi Imre,

Történelem, szájhagyomány, mondhagyomány (Egy magyar népmondakör történelmi és társadalmi összefüggése), Ethnographia, 1966, 60-67. j 3 $