Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Kaczmarczyk Adrienne: „Conquassatus, sed ferax” Liszt Ferenc a magyar szabadságharc leverése után

kompozíciós probléma megoldására, hiszen annak megtalálása, különösen az önkényuralom idején, hazafiassága bizonyítását jelenthette.

Munkájához, mondhatni, tudományos alapossággal látott hozzá, azon volt, hogy megtanuljon oly magától értetődő természetességgel „komponálni magyarul”, ahogy egy író használja az anyanyelvét. A nagyobb áttekintés kedvéért, a magyar zenei stílusjegyek minél teljesebb megismerése érdekében igyekezett összegyűjteni a létező népdalgyűjteményeket és, ha hinni lehet egy 1838-as nyílt levelének, még egy „gyűjtőutat” is tervbe vett.13 Úgy járt el, ahogy annak idején párizsi zeneszerzés-tanára, Anton Reicha javasolta, aki valamely nép lelki alkatának megismerése céljából - Herder szellemében - népköltészete és népzenéje tanulmányozását ajánlotta tanítványainak.14 A nagyobb hangjegyes gyűjte-mények közül Liszt tudott például Fáy Istvánéról, aminek egy részét később si-került is megvásárolnia, és feltehetően ismerte az 1823-1832 között kiadott Magyar Nóták 'Veszprém Vármegyéből című összeállítást.15 A 19. századi gyűjtemények és a cigányzenekarok előadásai alapján azonban - Kodály Zoltán és Bartók Béla népzenefeltáró munkái óta köztudott - Liszt nem az ősi magyar népzenét ismerte meg, ahogyan hitte, hanem a viszonylag újkeletű verbunkos és a kétes értékű népies műdal stíluselemeit. Azonban igazságtalanok lennénk Liszttel, ha nem vennénk figyelembe, hogy ő saját kora népdal-fogalmát vette alapul, amibe a mai felfogástól eltérően, beletartoztak a nem feltétlenül anonim szerzőségű népies, nemzeti és tömegdalok is.16 Kortársai Liszttől ráadásul mindenekelőtt nemzeti zene komponálását várták, olyan művekét, amelyben az egész nemzet önmagára ismer, s ennek zenei alapja akkoriban csak a verbunkos lehetett. Liszt egész életében ezt tekintette a magyar zenének és ennek az elemeit építette be saját stílusába. A verbunkos-stílus lényegére - Szabolcsi Bence17 kifejezésével élve annak formulákból építkező epikus természetére és hősies-patetikus alapkarakterére - Liszt ösztönösen ráérzett. Nyilván ezen tulajdonságai és improvizatív jellegű előadása alapján hozta összefüggésbe az ókori, illetve középkori epikus énekekkel. A romantika által újra felfedezett műfaj nyomán egy nemzeti eposz képe ködlött fel benne, egy zenei eposzé, melynek részleteit művészi képzelete segítségével „rekonstruálta és jegyezte le”, létrehozva ezzel 1853-ig a Magyar rapszódiák 15 tagú sorozatát.

13 „Je partis pour Vienne le 7 avril [1838], Mon intention était d’y donner deux concerts: le premier au bénéfíce de mes compatriotes, l’autre pour payer mes frais de route; puis de m’enfoncer seul, â pied, le sac sur le dos, dans les parties les plus désertes de la Hongrie. II n’en fut point ainsi.” Levél Lambert Massart-hoz, 1838. szeptember 2-án. La Mara, i. m., III, 123.

14 A. Reicha, „Observation sur les airs nationaux", Traité de mélpdie, Paris, A. Farrenc, 1832, 61. skk. Liszt 15 évesen, 1826-ban Párizsban folytatott ellenpont-tanulmányokat Reichánál. Mesterét nagyra becsülte és zeneszerzés-tankönyveit később is forgatta.

15 Ez utóbbi több különböző szerzőtől 136 verbunkos táncot tartalmaz a közreadó, Ruzitska Ignác zongoraletétjében. Fáy gróffal tanítványa, Hans von Bülow útján tárgyalt, 1. Liszt 1853. március 19-i levelét Bülow-hoz és Bülow 1853. május 7-i válaszlevelét. La Mara, Briefwechsel zwischen Franz Liszt und Hans von Bülow, Leipzig, Breitkopf & Härtel, 1898, no. 7. és 9. levél.

16 L. a „Volkslied” szócikket pl. Gustav Schilling zenei lexikonjában: Encyclopädie der gesammten musikalischen Wissenschaften, oder Universal-Lexicon der Tonkunst, Stuttgart, F. H. Köhler, 1838, 796-799.

17Szabolcsi Bence., Nyelv, forma és művészi terv kibontakozása 1780 és 1900 között = A XIX. század magyar romantikus zenéje, Bp., Zeneműkiadó, 1951, 150-198.

101