Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
II. Ünnep és nyelv - Rákay Orsolya: A magyar nyelv ünnepe? A Marczibányi-jutalom első két kiosztása
A Marcibányi-intézet, amely olyan sajátos módon egyesíti magában a Viala által legmagasabbrendű legitimáló erővel bírónak tartott két intézményforma, a (központi, hivatalos) mecenatúra „kiválasztó" az akadémia „pályázati", sőt részben még az ezeknél sokkal kisebb szentesítő erejű kliensi kapcsolat „szolgálati" tulajdonságait is98, többször került a hazai litera túra intézményeinek kialakulását kutató elemzők figyelmének középpontjába. Csahihen Károly éppen azt emeli ki, amit a kortársak és a későbbi elemzők egyaránt a literatúraitudományos autonómia alapfeltételének tartottak: az író-tudósok presztízsének addig nem tapasztalt növekedését. Az ünnepély résztvevői „egy ország- gyűlés nélküli korszak, egy hontalan hazának egyetlen közszereplőiként" jelennek meg, s egymásra találásuk ünneplése csak a magyar korona 1790-es visszatérte, azaz az uralkodó és a „szegény szűz Hungária" kapcsolatának tör- vényesítése körüli eseményekhez hasonlítható. Igaz, hogy, mint ugyanott olvashatjuk, 1817 folyamán már a helikoni ünnepségek is emelni kezdték a magyar írót, de igazán, azaz a társadalmi tisztelet odaítélésének legitim meghatalmazottjai előtt felmagasodni csak itt, a főherceg-nádor személyes pártfogásával büszkélkedő és ezt a tényt az ünnepi beszédekben külön kiemelő Marcibá- nyi-ünnepségeken kezdtek99. Ez a presztízsnövekedés új pozíció meghódítását is jelzi: az írók immár „hivatalosan" is úgy jelenhetnek meg, mint az „egyedül valóságos, igaz", (azaz ideális) nemzet képviselői. Bár 1817. november 23-át a kortársak egy új korszak szimbolikus kezdőpontjának nevezték, nyilvánvalóan csak egy pillanata volt ez annak a hosszú és javarészt feltáratlan folyamatnak, melynek során az „író" akcidenciából, melléknévi igenévből szubsztanciává, főnévvé vált. Talán mégis mondhatnánk Kultsárt kicsit parafrazeálva: megtörtént az autonóm irodalom-intézmény szilárd és szentséges épületének ünnepélyes alapkőletétele. Vagy éppenhogy az ünneplés maga lett e tiszteletreméltó ház alapköve? JEGYZETEK 1 A dolgozat alapját Kultsár István és Horváth István leírásai alkotják, melyek a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg. Vö.: KULTSÁR István: Szállás a' Magyar Nemzeti Múzeumban Pesten Nov. 23-án 1817. tartatott Magyar Nyelv' Ünnepéről. Tudományos Gyűjtemény 1818/3. (a továbbiakban T.Gy. 1818/3) és HORVÁTH István: A' ditsff Marczibdnyi Familia Tudományos Jutalom Tételének fényes Kiosztatása Böjt Más Hava XXlll-dikán MDCCCXX. esztendőben. Tudományos Gyűjtemény 1820/6. (a továbbiakban: T.Gy. 1820/6) Vö. „Ezen ünneplés (...) czélja volt a' Magyar Literaturának első nyilván való megtiszteltetése" ; T.Gy. 1818/3. 55. (KULTSÁR István). 2 Ez a dolgozat az 1997 szeptember 30 - október 1-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban Az irodalom ünneplésformái címmel rendezett kultusztörténeti konferencián elhangzott előadás bővebb változata. 3 MARCZIBÁNYI István végrendelete, közli KULTSÁR, T.Gy. 1818/3. 49-55. 4 CSAHIHEN Károly: Pest-Buda irodalmi élete 1780-1830. Bp. 1934.1. kötet 94-95. 5 TOLDY Ferenc: Marczibdnyi István emlékezete. TOLDY Ferencz irodalmi beszédei. Első kötet. Gyász-és emlékbeszédek 1833-1855. Kiadja Ráth Mór Bp. 1888. (a továbbiakban TOLDY 1888.) 142. 144. 7 TOLDY 1888.143. (Kiemelés tőlem; R.O.) 8 TOLDY 1888. 144. 9 Niklas LUHMANN: A műalkotás és a művészet önreprodukciója. (Ford. GERGÓ Veronika) Testes könyv I. Szerk. KISS Attila Atilla, KOVÁCS Sándor s.k., ODORICS Ferenc; Szeged, 1996. (a továbbiakban: Testes könyv I.) Az önleíró rendszerekről és az irodalomról mint önleíró rendszerről pl. LUHMANN: Gesellschaftsstruktur und Semantik 1. Frankfurt/M. 1980., LUHMANN: 83
