Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
Előszó (Kalla Zsuzsa)
Előszó A Petőfi Irodalmi Múzeum kultusztörténeti sorozatának egy újabb darabját tartja kezében az olvasó. A több mint egy évtizedes hazai kultuszkutatás legfrissebb eredményeit bemutató kötet az 1997 őszén, Az irodalom ünneplésformái címmel meghirdetett konferencia előadásait adja közre. A rendezvény élénk vitáinak, oldott légkörének, a múzeum tömött dísztermének hangulatát természetesen nem adhatják vissza az egybegyűjtött írások. A tanácskozás hátteréül szolgáló kiállítás - A koszorús költő- sajátos látványát is csak néhány fotó idézi meg, ahol Karinthy Ferenc írók-művészek aláírásaival zsúfolt kamraajtaja a tisztelet ezüstkoszorúiból épített piedesztál tetejéről pillantott a nézőre. E kompozíció a teremben felemlegetett, szinte megszámlálhatatlan „hervadhatatlan koszorúra" rímelt, ugyanígy e képi-nyelvi szimbólumhoz kapcsolódó „ősrituálét" mutatta be az első előadó is, J. Flood a Német-római Birodalom költőkoszorúzásairól beszélt. A kötet írásaiba lapozva a kultuszkutatás iránt érdeklődő jónéhány, már a sorozat előző darabjaiból ismert nevet, elkötelezett kutatót fedezhet fel. Ezzel is magyarázható, hogy a konferencia és a megjelenés között eltelt időszakban az előadások egy része komoly tanulmánnyá érett, az utóbbi években sokan választották a kultuszkutatást, mint mára teljes létjogosultságot nyert, az irodalom jól ismert jelenségeit más perspektívába, új megvilágításba helyező vizsgálati szempontot tudományos tevékenységük egyik fő vonulatának, ezt az egymás után sorjázó önálló kötetek is bizonyítják. A konferencia szembeszökő tanulsága volt, hogy a korábbi találkozók gyakori előadástípusa, a „csupán esettanulmány" jellegű beszámolók megritkultak, s helyüket a tudományterület fogalmi készletének kidolgozását, a kultusz működésének-működtetésének alapjegyeit, elméleti kereteit firtató, együttgondolkodásra biztató felvetések vették át. Bár több teljes „szertartás", kultikus ünnep teljes bemutatását kapja kézhez az olvasó, a tanulmányok többsége elsősorban példatárként használja eddig feltáratlan, izgalmas és vonzó anyagát: a jubileumi laudációk toposzkészletét vagy a kultikus beszédmód tárgyia- sulásának példáit megállapításai igazolására. Kísérlet történt a jelen kultuszjelenségeinek a kulturális antropológia módszereivel történő, objektív megragadására-értelmezésére, s ahogy az előző konferenciákon is fel-felbukkant az ellenkultusz fogalma, itt a „kifordított-ün- nepek", a hagyományos kultikus aktusok travesztiáinak vizsgálata is megjelenik ellenpontként. A szövegekben több helyütt felbukkant maga az irodalom, mint a kultusz tárgya. E kötettel megkezdődik a kultusz társadalomtörténetiszociológiai vonatkozásainak, belső dinamikájának, működésének, résztvevőinek rendszeres vizsgálata. A közös fogalmi eszközök kidolgozását megkönnyíti a hazai kultuszkutatás kezdetektől meghatározó egyetemes, világirodalmi szemlélete. A kutatás kezdetekben többnyire ironikus, távolságtartó 7
