Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
I. Az irodalom ünneplése - E. Csorba Csilla: A költészet apoteózisa
Westminster Abbey, a Prince Albert Memorial, vagy a weimari Goethe-ház többszörös metamorfózis eredményeként templomként világiak kultuszhelye, vagy teremtőerővel megáldott földi halandó szentéllyé, templommá váló egykori otthona. „Amint a művész kultusza a szentek kultuszát, úgy pótolja az üdvözülés történetét a világtörténelem. Ezért nem véletlen, hogy a történelmi emberiség-képek - akárcsak a „nagy emberek" szobrai - behatolnak a szakrális terekbe, és elfoglalják azokat a helyeket, ahol egykor az oltárok és a kultusz képei állottak."25 1899-ben a Petőfi Társaság Jókai vezetésével a Petőfi-Ház létrehozásán fáradozott. A költő-művésznek kijáró megtiszteltetés, érdemének méltó elismerése vallási ideált követ. A Petőfi-Házat Jókai „görög stílusban épült csarnoknak képzeli, mint Theseus-templom, a pesti Petőfi szobor háta mögött, ha fér és ha a tanácstól megkapjuk a helyet. Ezért a helyért tudok lelkesülni, ez szép hely, olyan egy sincs több a városban" - állítja.26 Bartók Lajos felveti, hogy az Erzsébet téri kioszk térségét is alkalmasnak tartaná. Wlassics miniszter a segesvári ünnepségeken való részvételét egészségi állapotára hivatkozva elhárította, de a Petőfi-Ház létesítésének támogatásról biztosította a társaságot. Wlassics kiemelte, hogy „kultúrpolitikai szempontból nagy fontosságú, hogy az irodalmi intézményeket is részesítsék olyan anyagi támogatásban, minőben eddig csak a képzőművészetek részesülhettek." A Bolond Istók 1899. júl. 23-i számában megjelent karikatúra ezt az állapotot tükrözi: áll a klasszikus görög stílusban épült Petőfi-Ház, előtte tógában a Petőfi Társaság tagjai, a lépcsőn a szabadság nemtője kezében babérkoszorúval Petőfi felé lépked, akit Jókai és Wlassics invitál. A nemzeti viseletben ábrázolt Petőfi a karikatúra rajzoló kikacsintása szerint még habozik: „Ki annyi kincset hagytál szép hazádra, S szellemed új világot alkotott, Méltó a fenn Olympnak csarnokára!" A szentté felkent, pappá kanonizált Petőfi az ünnepi szófordulatokban a még élő barátját, Jókait is képletesen a természetfeletti lények társaságába emeli, önmagával egyenrangúvá teszi - azaz isteníti. Ábrányi Emil Petőfi és Jókai című versében ezt a folyamatot örökíti meg: „Körmenet megy újra Petőfi szobrához, A hol a magyar nép áhítattal áldoz, Mint pap az oltárnál, március szent napján, S koszorút helyez el szobra kő- alapján... Üdvözöllek Sándor! így találkozunk hát! Látod, én még most is folytatom a munkát, Te pedig eltűntél véres csatatéren. Tán az Isten vitt el diadalszekéren? Mint két testvér-csillag a fekete égen, Úgy vagyunk mi együtt gyászban, dicsőségben."27 Jókai apoteózisa Jókainak az ókori nagyságokhoz hasonlóan nem kellett halálát megvárni ahhoz, hogy apoteózisban részesüljön. A historizmus időszakában soha annyi apoteózis ábrázolás nem született, mint az 1890-es években, gondoljunk csak az Országház Lotz-freskóira: a Magyarország, az Igazság, a Törvényhozás, stb. 44
