Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Karafiáth Judit: Szürrealista ünnepek

A szürrealista csoport 1924-ben: Morise, Vitrac, Boiffard, Breton, Éluard, Naville, De Chirico, Soupault, Desnos, Baron, középen: Simone, Andre Breton felesége

realistákat ez az eset is lázba hozta: a gyilkos nővéreket, éppúgy, mint Germaine Bertont és néhány hónappal később Violette Noziéres-t, a lázadásért ünnepelték és úgy látták, e gyilkos nők azt az abszolút rosszat próbálták megvalósítani, melyet Lautréamont dicsőített a Maldoror énekeiben. A gyilkos nővérek tettét Éluard és Péret méltatták a Le Surréalisme au Service de la Révolutionban (Illyés a Forradalmon Munkálkodó Szürrealizmusnak fordítja ezt a folyóiratcímet).

A 18 éves Violette Noziéres, aki megmérgezte apját és anyját, azzal magyarázta szörnyű tettét, hogy ki akart szabadulni a nyomasztó családi környezetből (12 éves korában apja megrontotta). Az apagyilkosság, az anyagyilkos- sági kísérlet és maga a bűntényt kiváltó vérfertőzés a polgári családeszmény ellen lázadó szürrealisták kedvére való témák voltak, s sokan közülük (Breton, René Char, Éluard, Benjamin Péret, Mesens és mások) versben ünnepelték a gyilkos lányt.

Az ellenünnepek körébe tartozik az ünneprontás is: a blaszfémia, a paródia, a karikatúra. A szent ritusok kigúnyolásának megvan a maga hagyománya a francia kultúrában: a középkorban a boldondok napján szamárfülekkel és csengőkkel díszített sapkás bohócok tiszteletlenül visszájára fordították az egyházi ünnepeket. Ezt hívták sofienak, s például André Gide tudatosan nyúlt vissza ehhez a hagyományhoz, amikor A Vatikán titkai című regényében nevetséges268