Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

IV. Ünnepi hagyományok születése - Császtvay Tünde: Az elveszett és megtalált holttest(ek) esete. Vas Gereben dicsteljes elparentálása

minősítését. „Volt idő, midőn érdemein felül méltatták" - mondta Szana Tamás.16 „Mint alkotó író keveset törődött azzal, hogy eredeti, tősgyökeres tehetségét a mű­vészeti ízlésnek is valami magas színvona­lára emelje" - ítélkezett Vadnay Károly.17 „Oda, ahol a sasok himbálóznak a magas­ban, nem ért fel - ő csak túzok volt." - összegezte Mikszáth Kálmán.18 A kérdésre tehát nem itt találjuk a választ. Az ítélethozók egyébként három fő as­pektusból közeledtek Vas Gereben írói ha­gyatékához. (1 felsorolták műveinek esz­tétikai hiányosságait, művészi megfor- máltságának hibáit, rövidebben-hosszab- ban értekeztek könnyű kézzel odavetett, sokszor a „primitívségig közérthető" stí­lusáról. (2)Szóltak elbeszélőművészete korfestő, szociográfikus pontosságú rajzá­ról, s ezzel szoros összefüggésben (3)19. századi történelmünk első felének történetileg-politikailag hű, „a régi jó idők", azaz „a táblabírák világának" hű krónikásáról. A kritikák az első két szem­pont vizsgálata szerint - ha bennük számos dologban a Vas-prózának külön­böző sajátosságai kerültek is elő - végső ítéletükben meglehetősen hasonlítot­tak egymáshoz. Ezek az írások kísérletet tettek, hogy feltérképezzék és számba vegyék a Vas Gereben-i elbeszélés alakjait, helyszíneit, tematikáját, leszögezték az író preszociográfusi tehetségét, korkép-megjelenítő képességét, szóltak di­daktikus oktató szándékáról, kauzális logikája szabta regényépítéséről, unal­mas és kiszámítható cselekménybonyolításáról, humoráról. Szerét ejtették, hogy elmorfondírozzanak rövid ideig tartó, de magas hőfokú népszerűségéről, jól fizetettségéről, kiszámított írói bestseller-húzásairól, az általa is hosszú ide­ig serényen művelt, kalendáriumirodalomból átmentett fogásairól és így to­vább. A méltatások és a bírálatok egy olyan író képét adják ki, aki a közönség gyorsan múló igényeit és a kor politikai viszonyait - legalábbis egy rövid időre megragadva - ügyesen mérte fel (vagy csak megsejtette), s szándékosan keres­te és szolgálta olvasói kedvét. Szinte szociográfusi műgonddal mutatta be vá­lasztott alakjai környezetét, lakását, öltözetét és beszédmódját éppúgy, mint szokásaikat, gondolkozásmódjukat, előítéleteiket stb. Mindezt gyorsan tollára toluló mondatokkal s nem kevés humorral, etikus kinyilatkoztatásokkal tűz­delt atyai kioktatatással. És sok pénzt keresve vele. De ez együttesen sem iga­zít el bennünket abban, hogy mire kellett nekünk, magyaroknak 1885-ben az a túzok-Vas Gereben? .SSäHl ... Canczi Ágoston: Vas Gereben Corpus juris - korpusz dzsentri Törvényszerű, hogy kinek-kinek másra. Nem becsülhetjük le a 19. századi magyar világ utáni nosztalgia erejét. Ez a nosztalgikus érzés táplálkozhatott egyszerű személyes élményből (Jókai: „jó fiú volt, én szerettem" vagy „gyermekkorom kedvelt olvasmánya volt") csak­215

Next

/
Thumbnails
Contents